Forgatókönyv

A kék film forgatókönyve

- A Játék forgatókönyve alapján -

Szívszútra (belső monológok az utazásokhoz)
Boldog Pidahtoi- ciklus (váltott kék-szereplőkkel)
Szárnyasokkal táncoló (Amenoba építve)
Ameno (Lász-jelenet Inotán)
Bársony
Sárkányok földjén (váltott kék szereplőkkel)
Meditációs napló
Kentaurpeti
Angyalképző
András-levelek
Rózsaszín füzet
Emberképkönyv
Csakrakönyv
Folyamat-Terápia-Transzformáció
Játék forgatókönyv
Titán Enter Luna Cemter szövegkönyv
Kék Film forgatókönyv
Fúziós hanganyag
űrkomm
űrnapló
Avatar
Csillebérc (Mezei Zolival. Ide jönnek az Emberképkönyves, Csakrakönyves részek is)

Szívszútra

Ezt kellene összeszerkeszteni az űrkommal, az űrnaplóval, az András-levelekkel meg az Avatarral
a közepébe az Inotai helyszínnél jön az Ameno.

Az izgalmas az ahogyan meg lehet teremteni a kommunikációs helyzeteket a levelezéseken keresztül a szövegek között. Hogy hogyan gépeljük be és aztán ollózzuk össze a kéziratokat

Rakunk bele Boldog Pidahtoit, Angyalképzőt, András-verseket, meséket is.

Ezek egyrészt belső monológok lesznek miközben úszik a kép Tarkovszkij-osan, megyünk a gyár felé vagy egy tájon lassan előre jutunk, csak haladunk haladunk és közben halljuk a gondolkozást

Ebből nem kellene túl sok, inkább szövegszerű és az Emberképkönyvet, a Folyamat – Terápia – Transzformációt alkotja, nem a film forgatókönyvébe kell!! illeszteni, hanem külön szövegként megőrizni.

Azaz: egyrészt integrálni kell bele mindent, minden szöveget, időt, érzést, élményt hogy szakaszok helyett folyamat legyen
.
Másrészt elkülöníteni a különböző szövegrészeket különböző célokra - a nagy projektben vagy internetes felületen helyet kapnak majd ezek is, így nem lemondani kell róluk csak félretenni őket más célra, más felületre..

Másrészt keletkezik egy párbeszéd, amit megszerkesztek a képzeletbeli naplórészletek szereplőivel, levelezéseink alapján (mint a Makszim, az András-levelek vagy az Ameno esetén)

és a történet kezdetét vette..
Írok Neked anélkül, hogy valaha elküldeném ezeket a sorokat”. Így ez a Boldog Pidahtoi, az Angyalképző az András-levelek és az űrnapló, a Sárkányokkal táncoló szintézise.

„Mi itt valami csillagközi túrán vagyunk, tapasztalni, érezni megtanulni. Testben.”


Olyan nehéz újra felvenni a fonalat. Holnap meggyes rétes akarok sütni. A szeretet miatt.
Belső béke. Csillogás és csillapodás. Érzékenység, finom harmónia, nem fulladás vagy pörgés, zuhanás és iszonyat, hanem belesimulás. A ruhák illata és tapintása. Vagy a levegőé.

- Furcsa, de érzem a levegő halmazállapotát - mondtam a Kéknek, de nem értette. Vagy úgy tett, mintha nem értette volna. Nagyon nehéz vele.


- Úgy értem – folytattam - hogy olyan, mintha ’sűrű ’lenne, mintha ez is egy közeg volna, olyan mint a víz. Sokat írtam már erről, de ritkán tapasztalom ilyen tisztán. A víz, a lelki, a szellemi víz, szellemi közeg, amiben a teremtés, a tanítás és a gyógyítás is történik.

Lelki vagy szellemi közeg. Érzem, hogy nem üres, hanem tele van rezgéssel, molekulákkal, érzésekkel, gondolatokkal. Mindig ez történik, amikor átlépek egy dimenziót és az asztrális vagy más lelki testemben érzékelek. Ilyenkor a levegő szinte besűrűsödik, szaga, illata, hőmérséklete, tapintása lesz. Mintha ez a kéz, ami a Szél, folyton simogatna
Mintha érző lény volna az éter, ami a bolygót körülveszi.. Szeretem ezt az érzést.


Azt hiszem fokozatosan megértek valamit, valaminek a sűrűjéig érve. Éjszakánként a fáradtság határhelyzeteim apró megvilágosodás élményekké alakulnak. Egy ilyen érzésélményből felismerések szoktak újabban következni, következő női bölcsességek a túléléshez és a boldogsághoz. Az a legfontosabb hogy a boldogságunkat ne másoktól tegyük függővé, ne külső kapcsolatokhoz, tárgyakhoz és személyekhez viszonyuljunk és érezzük magunkat jól vagy rosszul, kielégülve vagy nem kielégülten, mert akkor függésben vagyunk és


űrnapló folytatása a sárkányok földjén- ből:




Szivárvány szaladt ki a számon. Azaz egy fontos, fényes titkot kifecsegtem, és mivel kikerült belülről meghomályosodott, fakult, mert nem vigyáztam rá teljesen.
Meg az is történt, hogy félrehajtottam a sziromerdőt, mikor visszatértem a rózsáimhoz.
A kék különböző árnyalataival foglalkozom. És különböző kékekkel, egész segítő kéksereg kering időnként az űrkabinom körül, kopogtatnak vagy csengetnek, tekercset hoznak, felolvassák vagy csak bedobják, egyiket vagy másikat kijelölik mellém egy küldetés erejére, de nincsen még meg az útitárs.
Vissza kell mennünk a sárkányok földjére.
Ennek nagyon örülök, mert jó hat-hét éve hogy ott jártam-persze az is lehet, hogy kevesebb, de legalább annyinak tűnik.
A sárkányok sokáig élnek, a felnőttek közül sokan emlékezhetnek is még ránk.
Az előző kék azóta egyedül repül, illetve felhagyott a kutatással, de a sárkányokhoz engem küldenek.
Érdekes volna egyet magunkkal hozni, űrrepülésre, vetettem föl a legutóbbi kéktanácskozáson, hogy saját sárkányunk legyen, én remekül kijövök vele és a hátán beutazhatnám az egész galaxist- de a kékek csak a fejüket rázták, hümmögtek kritikusan, rosszallóan, vagy értetlenül, ahogy szoktak- általában ezeket váltogatják, mint az arcaikat. Az egyiket fölteszik a másikat visszaillesztik, leteszik, olyan nehéz követni őket, így csak a testük marad, ami sötétebb kék és nagyobb, magasabb- legalábbis a szkafanderben, a nyakukig értelmezhetők- a fejük az egy külön téma- nem tudok mit kezdeni a fejükkel, mert állandóan eltűnik, az arcuk
Átalakul, majd eltűnik. Úgyhogy maradnak a nyakukig- az angyalokkal is általában így voltam, meg a fejetlennel- tulajdonképpen teljesen olyan volt ő is mint egy kék, így utólag, de a kéket akkor még nem ismertem, úgyhogy nem is illeszthettem bele ebbe a sorba. Ő angyal, az első, és pirosgyűrűs, aranyló izzós, bársonyos, izzadós, táncolós, erős, nagy angyal. Igazi angyal, biztos vagyok benne, ő az egyik ’őrző’.
De ezek a kékek is ilyenek, csak a kapcsolat velük másféle, az izomzatuk és az alkatuk, meg ez a fejetlenségük, nyakig értelmezhetőségük is. Mindegy.
Szóval a tanácskozások a kékkel, kékekkel, meg hogy megyünk vissza a sárkányok földjére valamikor hétvégén, vasárnap indulunk vagy a jövő hét közepén, talán már hétfőn vagy kedden, attól függ, hogy milyen lesz az időjárás: azaz a hangulat a galaxisban. Ezt így hívjuk. Hiszen időjárásról légüres térben azt hiszik nem lehet beszélni, ezért nevezzük inkább ’hangulatnak’, ’hangolódásnak’. A galaxis ’hangulata’ dönti el, mennyire barátságos vagy ellenséges, mennyire befogadó vagy elutasító. Előfordulhat, hogy beleszaladunk egy meteorrajba, vagy megszórnak minket más csészealjakból a kerülők. Ezeket a dolgokat nagyon nehéz , lehetetlen előre kiszámolni az útvonaltervezésnél. Ezért marad a ráhangolódás, és az intuíciónkra hagyatkozás, ebben a kékek viszont általában jók, jó a szimatuk a galaxis hangulatának kiszagolásához. Meg általában is, jobban értenek az illatokhoz, mint én. Az én dolgom a telepátia és a tapintás. Én veszem fel a kapcsolatot a lényekkel, akiket felderíteni megyünk és ők azok, akik megtalálják a helyeket.
De idegesítő ez az arctalanság- a kékek és az angyalok, az őrzők esetében is.
Valamilyen módon, a kerülők, az idegenek is ilyenek, de ők még félelmetesebbek. Lehet, hogy ennek van köze a tisztasághoz. A nagy fekete szemek a tükörfehér arcon mindig félelmetes volt számomra, idegenség és tisztaság, de olyan, mintha egyáltalán nem volna barátságos, vagy csak érzései nem lennének, csak tudata. Mindegy. Az angyalok azért mások, mint a kerülők. Ők rendelkeznek érzésekkel, és izzadással, tánccal, sokszor bőrrel is és melegséggel. Férfitestben.
A kék a kettő közötti műfaj,. Sokkal hidegebb, mint egy őrző vagy angyal, inkább a tudata, mint a szíve, ezért is kék. Érdekes volna a Fiúnak, és például Khrisnának a szerepét megvizsgálni ebben a rendszerben, a legfontosabb ’kék’-ek között, illetve Jézusét, akit én inkább akkor már sugárzásban, színben, melegségben és érzésben az angyalokhoz hasonlítanék, mert piros és aranyló, meleg, bőre, teste van és a szeretetről beszél, de ugyanakkor őrző és angyalminőségben, mennyei erejében azon felül is emelkedik vagy sugárzik már testben is.
Krisna másmilyen, hasonlít is hozzá, de sokban különbözik is tőle, Krisna inkább a tudatosság, a fej, Krisztus pedig a szív, a szeretet extázisa, a szívben vagy a fejben való megvilágosodásnak, transzformációnak mintái tehát. Mindkettő Fiú abban az értelemben, hogy Istenember, közvetítő Isten és ember között, második isteni személy (Visnu megtestesüléseként a hindu szentháromságban, tehát ott is második isteni személy) a transzformáció közbülső fázisa, a közvetítésé, a mintaadásé, a testté lételé, a híd szerepét töltik be és szerepük és nevük is ’mindenkit vonzó’. Ilyen volt Krisna fuvolajátéka, és ilyen Jézus keresztje, mely az érckígyó előképét beteljesítőként, ’mindenkit magamhoz vonzok’- ként a világegyetem mágnesévé, tengelyévé vált, az eredeti édenbeli tudás fája, Ádám sírja helyén, új Ádámként. Krisna fejében van az extázis, Krisna mennyországa asztrális világ szintén, de sokkal kékebb.. ezt nem tudom ennél jobban megmagyarázni. Hogy hogyan lehet a spiritualitás kékebb és pirosabb, fej-központú és szívközpontú.
Ennyit a kitérőről az őrzőkkel és a kerülőkkel meg a kékekkel kapcsolatban.
Mondjuk Jézusnak és Krisnának van feje, látom az arcukat- míg az angyaloknak, vagy őrzőknek, illetve a kékeknek nem látom..mintha személyiségük nem volna. Félek kimondani: lelkük. De ez annyira iszonyú és rémisztő, hogy abbahagyom. Mert talán úgy gondolom, hogy éppen fordított a ahelyzet, annyira lelkük van, annyira tudatukbna, fejben vannak, hogy nincsenek. És váltogatják magukat és a tudatuk által meghatározzák az aktuális arcukat. De így velük a kapcsolat felvétele talán még könnyúű de fennatrtása nehéz6kes, mert a viszony folyamatosan alakul, új ruitkusok kerülnek bele, kiszámíthatatlan, mint az arcuk mutálása. Talán ezért szerencsés asa jelenlegi küldetésem kiosztása, az, hogy egy lkék-team-mel dolgozom engyxütt, és nem vagyok egy kékre kárhoztatva, talán így sikerülni8 fog végrwe a végére járnom ennek a kalandnak, amiben szerintem rengeteg érték és kiaknázatlan lehetőség van- gondolok itt a sárkányok bolgyüójára. Annyira hiányzik, olyan sokat gondoltam rá, de egy kék irányítása bnéljük lszámomra lehetetlen volna oda eltalálni. Jó, hogy újra felmerült ez az űrutazás dolog, és hogy alakult egy társaság ebnnek a kivitelezésére, tulajdonképpen már minden együtt van az űrkalandhoz, felszerelés, haljó, szponzorok, az anyagi fedezete és a apírmunka is rendben, beszereztem a papaírokat és a jegyzeteéshet szükséges tárgyakat, hangfelevevőt és mindent, mostmár mehetünk dolgozni. De egy ilyen doolgozás, munkamiondig tudatállapotváltozás nekem ezért egyszerre vágyonm rá és félek tőle. Kiszolfgáltatom magam, persze a másik, vagy másikak is, együtt kell dolgoznunk és nez nem mindig könnyű- de ezen múőlik a mkküldetzés sikere.
Ennyit szánram bevezetésként, mely magyarázhkodásnak tűnkhet de számomra fontos rögzítés. Én általában az érzéseijmet rögzítem a lényekkel kapcsolatban isn és ezek mentén próbálom definiálni őket. Az anyagot később akpözpontban átválogatják és kihagyják belőle, a személyesebb részeket, én egyenlőre nem foglalkozom a szeéektálással, ezért tlnyleg napló-szerű lesz mindig az űrnapló. Minden bolygó felfedezése.
Nagyon várom már az utat, próübálok addig lelkioleg is felkészülni, meg fizikailag is.
Ehhez tövbbet kellene aludnom vagy éppen virrasztanom. Ennem vagy épp ellenkeztőleg: böjtölnöm,nem tuzdom, hogyan váléhatnék alaklmasabbá a feladatra, lelki vagy testi értelemben készüéjek föl. Testi vagy lelki munka-e inkább egy ilyen felderítés. A kondim egyébként nem volyan rossz. Nem riosszabbmint évekkel ezelőtt, mikor utaoljára arra a bolgyóra léptem,úgyhogy nem aggódóm, amúűgy meg rengeteget lehet hibernált állapotban pihenni, mire jópár ugrást megteszünk a galaxisban. Meg nekem almúgy sem szükségwes sok alvás vagy evés, fennatrtom mafgam. Ezértz úűgy döntöttem, a leki készülést helyezem előtérben, és először is az előítéleteimet és az elvárásomat próbálomn felszámolni. De ez a legnehezebb feladat. Túl fontos nekem ajhoz, hogy nem lehegyenek vele kapcsolatban elvárásaim, a srákányokhoz méár túlságosan kötődöm: mintha az anyjuk lennék vagy ilyesmi. Néha annyira sikerül összehangolódnom a felsderítendő lényekkel, annyira értzzem a vérüklüktetését, a lélegzetüket, belőlrzől nézek a szemükön keresztül érzzek és gondolkodom a lelkükben, hogy már szinte 9összetévesztem magamat velük és azt hiszem én is egy vagyok közülük,hogy vér szerint egy a származásunk, azonosak a gyökereink. Ez egy veszélforrás is. Az hogy túlságosan kötődni kezdek érzelmileg. De mondjuk telepátiánál ez gyakran megtrtöénikm,, metf minden rájhangolódásos gyakorlatnál vagy projekciósnál.mindegy. tudom lkellene kezelmni ezt a viszonyt a sárkányokkalmés a felderítő szerepében megmaradni, de ha túlságosan távolítom magamat tőlük,akkor képtelen lezsek belesejükbe hatolva igazán megismerni őket. Ezért csak uaz marad, hogy az ő segítségüket kérem a magam identitátásnak a megőrzésében, hogy ők érezzenek és éreztetssenek kívülállónka és alakítsanak ki velem egy viszont, és magamat ezen a viszonyon keresztül értelemzve úőjra és újra visszataláljak a szerepemhez.ámen.
Viszlát a sárkányok földjén nemsokára.


Ja, a kékekről méá gannyit, hogy aeg ymásik kék mojndta nekem erről a jelenlgégrőlm, hogy szeretinte ez egy ’lélekcsoport’, és hogyí én ezt a csoportot keresem, vagy velük hangolódom össze, és mindegyik útitársam egy belső típusba tartozik. Biztosdasn van ebnne valami, bár én a ’léolekcvsoport’ kifejezést- mennyi prófécia és tizedik felismerés után szabadon annak számára tartom fönnn amikro úgy értzem hogy ’k9rölvesznek’ a levegő megsúrúsdödik, felmelegszik és egy védőkör vesz körül. Ez az én lélkecsoportom, általában fontos beszélgetésekkor legyeskednek, vagy nehéz helyzetekben, krízisekben jelennek meg- bár ilyenkor általában egyet, az őrzőtzt érzéjkelem, akivel láthatatlan szerelmei kapcsolatom is van. Mindegy, a lélekcsoport jelen van még olyankor, ha tanítok vagy többek előtt dfontos dolgokról próbálok beszélni, vagy iheletet merítek.é az ihlet mondjuk másképpen jelenkeziik, oplyankor egy kis hideg fuvallatot lejet érezni halántéktájon és inkábba hátam mkögött érzékelek vbalamilyen teret.
Na, ennyit a lélekcsoportról, mert arról, hogy a kéke milyen saját belső típuisab tartopznka és hogyan függnek össze és alkotnak egy lávncotz, egy mnegszankíthatatlan fonalat az életemben, egymás kezét fogva.most írok az összes kéknek,akit ismerek és megpróbálopm az űrnaplóm kkéziratos verzióját eléjük tárni, bármilyen furvsának hathat is ez, és talán egyszer egyszerre látni őket, hogy ők is találkiozhatssanak egymással.- egy valaki biztosan hiányozni fog, mert ő már egy másik dimenzióban vagy talán egy madár alakjábn istt, vagy ki tudja,hogyan, milyen létsíkon tevékenykedik, de a többiek a galaxisnak ezen a pontján találhatók és egymással is taléálkozhatnak. Mibnt az űrben a kék-meetingeken a sasztrális formáik. Angyon iszgalmas ez a z egész, hogy abn átdedigk egymást a szintek, ahogyan az asztrális megelőzi, értelmezi és átszínezi a valóságot és a személyeket, a kapcsoltatot és a dolgok alakulását, hogy teremtéúő előkép lehet és utólagosan is segíthet értelmezni, pőláne, ha valaki párhouzamosan működteti a két síkot, elmélyíthet kapcsolatokat és viszonyrenfdszereke,t történeteket teremthet vagy előlegezhet meg a maga számmára, jövőt és múltatt ícrhat, illetve a másik szemnéályiségét a végtelenbe mélyítheti a jüövőbe vagy a múltba a jelenben. Csak ez a végtelen mindig ilyesztő. Ezért hagyom abba a kékek arcáná. Valakinek az asztrális szintű megismertése általában féllelmetes. Az emberek egymsát testileg és érzelmmileg akarják megismerni, maxuiimum goindolatilag is, de nem merészkednek át másikokra-legalábbis tudatosan nem. Pedig egy együttlét, vagy egy érzelmi áthangolódás már eleve mindenképpen más sikokon való történés is, energetzikai és asztrális sikokba nyűúlunk bele, egy közös teret nyitva meg ,jkötődést alakítva ki és ki tudja mkilyen kapcsolatokat hozva létre, mely a régi múltunkból indul és jövőket határoz megh., azért kellene ezt kopmolyabban venni. A kapcsolatokat és ezértretteneünk viossza a másik asztráluis szintű megismerésétőülm, főleg ha a másik is erre törtkeszik. A végtelen mindig ilyesztő, ahelyett, hogy barátságos lenne. Akkor lehet visszatértni a testhez. A nyaktól lefelé emberi testhez és hagyni a fejet meg a tudatot, ami a végtelenbe vinne. S főleg a szemeket, bár egy üres arcon vagy egy fejetlen testen szemeket is nehéz volna keresni.
Itt tartok most és egy-két kék vázlatnál, a z asztrális test elemzésben.. ez fontos felskészülés az útra is, hiszen egy kékkel utazom együtt. Az első kékkel, aki erre a külédetésre van most kijelölbve, ezért törekszem őt feltérképezni, csak nehéz talaj, inkább nem létező talaj és konkrétabn fejetlenség, arctalanság jellemző, súlyosság és súlytalanság egyszerre, hideg fej és tudat, távolság- mondjuk ez nem új, ez minden kék alaptulajdonsága, a hatalommmal való bánásmód meg a többi. De az is érdekes, hogy amellet, hogy a kékek meg vannak győződve r4óla, hogy ők az expedíciók vezetői, csak azért, mert ők találják megv a helyet és vezetik el a hajót,fel sem merül bvennük vagy ritkán tudatosítják, hogy a kicsi piros lányok segítsége neélkül semmire sem mennének a felderítéssel. Ha ez tudatosul, akkor kezdődhet a jközös munka, és alakulhat ki egy optimális rend a hajóbna.
Kicsit fweszélyesz a helyzet, mjegint egy hajóban egy kékkel, eveztünk már együt5t töbször, de az sem volt meg nyugtató, új, hogy megint kékekkel fddolgozom együtt. Volt egy hosszabb kihyagásom a péáklyéán, vissza uis mondta m a kóüldetéseket más okból, és egy idő utána központból már nem si kerestek, más volt a fontos, színt is változttam és formát,fehérre és stabilra vagy lástszólag stabilra tértem át és megállapodásra egy bolgyóm, de mióta ez a kötelék felszakadt és újra vibrálni kezdhetek, jelentkeztem a köztpontba és ötrömmelüdvözöltek és rögtön megkaptam az első kiküldetést, és mellé egy kéket. Csak mondom, hogy új nekem ez a helyzet, elszoktam tőle, de ismerem és emlékszem még arra a szibbadásra és félelelmre, amit az ilyen kékek okoznak az embernek, az a nemtudommi, az az elbizonytalalnítóü, talajnélküliség, lebegéás, értelmezhetetlenség, a munkaviszojmnyban nehézzé teszi a hajókban az együttlétet és tulajdonjképpen boynolítják, a kiözös munkiát ahelyett, hogy megkönnyítenéák,. Ezért gondolom gyakran azt, hogy egyedül mindig is jobban dolgo9ztam vagy dolgozmnék, miért nem dolgozhatok egyedül, vagy egy kicsi pőiros nővel, de nem. És tényleg nem, mert ez sajnos az űrben és a földön is így van kitalálva, a kékek rvezetik a hajót, taléálják meg a helyeket, biztosítják a testi és anyagi védelmet, hátteret aqz úthoz, a dolok fizikai-elektronikus és egyéb részét, és a kicsi piros nők meg a dolog érzelmni, telepatiokus, kapcsolatfelvevős munjkl
Ájátá a lényekkel.
Megtisztelő, hopgy újra csatzasorba álltam, de ugyanakkkor ijesztőn is. Megint kint az űrben, amki sokszor sivataghoz hasonlítm, mestereséges gratvitáció vagy súőúlytalanság egy ideig vicces, és hiányzott is már, dfe hosszú távon nyomasztó, otthontalanság,m a stabilitás teljes hiánya amikor kiont van az űrben az ember, mert véágetlen és táguló rendszerben nehéz középpontot vagy vistzonyítéási pon tot találni, illetev emindegyik pont az. Ebben a helyzetben a kékek segítssége nélkül tényleg elvesznéánk. Sé szükségünk van rájuk. Jó lenne, ha ezt a másuik fél is tudatosítaná és egynrangú partnerként kezeklne hajúón belülés kívül.-
Már csak azélrt is, mert a küldetést én írom alá, az én jegyzerteim képezik a munka tartalmát, az ő szakértalme csak a felételeket teremti meg.
A szerződést közösen kötöttük, de a jegyzeetim, éás a küldetés tartalma az én aláírásommal igazolódik. Márcsak ezéárt is joggal várhatom elm hogy hajón belül rend legyen és egyenjpogúság. Csak ez olyan nehéz. Főleg ha állandó viaskodás van miatta, egy eleve egyensúlyvesztett helyzetben. Kint az úűrben, ahol a kéken műlik a helyes irány megtakláléása és a haljó biztosnága. Tiotális kiszolgáltatottságh és ráadásul összezártság van, mert a hajn kívül egy percnél tovább nem bírná az ember.
Aszóval most legintkább félek ettől a kalandtól. Az nyugtathatna meg, hogy voltm
Ár egy-két próbarepülésünk, tulajdonképpen telje3sítettünk már együtt egy-két szolgálatot, azzal a célaal, hogy megism,erjük egymsát összehangolódjunk és jobban menjen a közös muinka, de mondom engem ezek a próübarepülések sem győztek meg csak arrólm, hogy igen, ez a helyzet is olya, összezárva lenni egy kékkel, szűk térvben az ő vezértkésére hagyatkozva és nem-értettségben lenni egymás mellet együtt is és külön is. Nehéz. Nem lettem tőle nyugodtambb.
Remélem ez az érzés elmúlik vagy legalábbis nem mélyül rrosszabb irányba, miután felszállunk. Addig még van egy-klét napom összecsomagolni, készülödni, elköszönni meg ilyesmi, 9összeszedni magam és terepmunkát készíteni a helyről és az útit
Ársról. Hiogy kivel repülök együtt. Fogalmama sincs.de neki se. Úgy értem, hogy a kék nem simeri magát, ezért nincs arca, biztosd vagyok benne hogy az arca számára sem jelenik meg a tökürben egyérte3lműen, mert ha megjelenne, akkor nem tudná egy m,ásik ember arcával szemben sem ennyire elrejtemni. Szóval a kéke sem tudja.dwe taléán őt nem nyomasztja ennyire, mert először is, ő kék. Azaz a gondolatai és a tuzdata vezértli, érzelmei kevséssbbé vannak, vagy egyáltalán nincsenek. Másodszorő a hatalom, az út első részében legalábbis övé a vezető szerep, ezért nyeregben érzi magát, nem kiszolgáltatott, hanem kiszolgáltató, veuzető, remélhetőelg ezt a hatalmát bölcsen érvényesíti és a kezében biztosngában lesz a hajó s ne3m véti el az útir
Ányt(errea akékek szerintem egyébként nem is képesek) huihetetlen tökéletesen működik az agyuk meg a kezük. Ez a kettő. A többi testrészükl azxcsak az űrruhát tartó vállak, meg a maradék. A kezük és a szemük pontos. Sokszor az a z érzésem, hogy az asztronauták automaták.oplyanok, mint a hajó, mintha a hajó vezértlórendszere lennének, mely a hajótól függerteln életet is él, fde szóval, mintha gépek lennének, igen. Nehéz egy géppel beszélgetni vagy viszont kialakítani és fennatratni egy ideig idegesítő egy idő után pedig végtelenül unalmas, az éertelensélg, meg a falak jelenléte. Ezért lehet, hogy békén is kellene hagyn om, mnem bonyolódni vele beszélgetésbe, valéamilyen viszonyba nyilván, mert a munkánk miatt kéyntelenek vagyunk együtt dolgozni, meg az 9összezártság miatt is a hajóban és a bolygón, amit a munka hoz magával, de azon túl lehet, hogy enm eklolene kísérleteznem vele. Csak sajnios erről meg nem tudom magam le
Áéllítani, lehet, hogy azért, nem mert5 kísérleteznin ésszórakozbni akarok. Ha órákig vagy hetekig-hónapokig élek-dolgozok együtt egy kékkel, nyilván beszélgetek vel vagy valami, ezt azért nehéz megállni,pláne mivel én egy kicsi és piros lány vagyok, azok smeg szeretnek sokat beszélni és rendkívül kív
Áncsiak. Csak egy automatát faggatni. Hát az rémes lehetetlen állapot. Nem tudom,. Valami ilyesmi lehet itt a probléma. Évek óta dolgozom együtt a kékekkel de még mindig csak a vellük köüzdés állapotánál tartok a harmonikus munka helyett talán éppen agzért mert nem értem őket, és meg akaeromérteni8. taléán ez a baj, hogy me3g akarom érteni és kezdeni akarok vele valamit. Jmoért? Csak együttt kellene vele dolgozni, de ebben én válnék automartává,. Miért kell hasonu7nlias egymsához két különböző különálló lényke? Miért kell nekem automatávőá válnom, vagy neki mért kéne képesnek lennie érzésekre és szavakra, hogya olyan legyen, mint én? Ha ezek a falak minőségünknél fogva átjárhatatlanok, akkor meddő kísérletezés is volna ezzel foglalkozni. Hát hnem tudom

. csak momndodm, az

a baj
, h
og
y ne
m t
udo
k,
nem
kísérletez
ni
vel
e,










Ha már egy
Ütt dolggozunk ebben a külde
Tésbnben.
Ha okosabb les
Zek ezü






















Foglytatom,
Űrnapló vége,baba felébred+.




Vannak poharainm de bnincs mit tölteni bekéjük, mert a vizünk elfogyott.
’ami üres, megtötli, amio tele van kiborítja’. Így működik ez Isten és ember esetében ios’ erről szól a rendszer, az egész uiniverzum, meg a galasxisok, naprendszerek és bolgyók ritmusa, Brahma kilélegsziomk és belélegzik, a világűr is szűköl és tágul. Ebbe nem gondolnak bele, csaka téágulásával foglalkoznka, mpedig a csillagnak is ilyen az élete, először összesűrűsödik, megnő, és aztán szétesik és egy másik helyen újra összegyűjti valami.érdekes nem? Ami tágul, az egyszer szűkebb volt, leghszűkebb, csak koncentráció volt. Valamibnek a koncentréációüja. De mi vagy ki hozrta létre ezt a koncentrálciót, egyálalána zt, aminek ez a koncentrálciója, és kmi ez a középpobnt, ajki az egésznek a középponeja, meg a ofrgás a középpone körül. Éás miért feltételeuzik, hogy a végtelennek nincs középponeja, vbagy ,ért tételezzük végtelen, sőt: növő, táguló végtelensként??




Az első jközös repülések szokatlanok volotak. A kötődések és távolítások, az egymásra hangolódások és a diszharmóniák, az elvárások, felelúősség, múltba s főleg jövőbe vetítések nehezíctik a jelen megélését és a távolítások beiktat5ása a feszültséget állandósítja a stabilitás helyett és mellett. A stabilitás, a közös rtepülések hátterén érthető és el kellene hinnem, hogy nem kell félnem a repülések megszakításától vagy flfüggesztésétől, histzen benne vagyunk egy helyzetben és közös küldetésben repülünk ezért folyamatosahn muszáj is egy hajóba n tartózjkodnunk.
Szeretek vele lenni és idegen, gyűlölööm, imádom, félek tőle, undorodom, vonzódom, kiüresedem, floldódom, teljesen megszünök vagy feltöltődöm, a hőmérdéklet sem állandó a kabinban, aminb osztozunk. Van a közepén egy nagy ágy, ezüst acélötvözet, mert a Közpo9tn szerinte ez valamilyen jharmóniát hoz létre és a sugárzás kiegyenlíti. Elektrosztatikus a takaró is meg mindig megy vita persze főleg este egymás elviselésén. A nappalok hosszúak, az esték, éjkszakák meg rövidek, legalábbis ahohgyan én megélem őket, még életek vannak hátra itt a hajóban amíg elérünk arra a bolygóra, ahov
Küldtek minket. Folyamatosan fennáll az a biozonytalanság ios, hogy sose lehet tiudni, hogy ez az kék képes-e hogy az intuíciói elég fejlettek-e e a vezetésre és a hajó irányításáram és az ő kezében vagyok, mint mindig, amíg a bolygóra nem lépünk, onnantól enyém csak a terep, adfdig pedig vonzódom, taszítódom, játszom, próbálom föltalálni magam a kis játékaimmal, amki egy űrkabinba bezárbvam kicsit idegesítő elmebaj. Nehézség és nehgézkedés, a furcsaság és a kötődés, mintha más hang vagy egyéb hulmmámokon komnjmmunikálnánk, mint a bálnák vagy cetek a tenger mélyén, és én prünbálom a lelkét kitapogatni és beleragadok, mert olyan, mint egy medúza, egy idegen, ragacsos, labirintus, teljesen folyékon,y teljesenn követhetetlen, de teljesen beleragadós, veszélyes, érdekes, függőségeket okoz ez a labiritnus_séta a tudatában, ezt nem mionden kék engedi, ettőlfügggetlenül gyakran megtörténik. A labiritnusát kuivetítem és az úűrhajó falán nézem, ahogyna rendeződik koncentrukud körr9ökké majd megnyugszik, mikor egyik piillanatról a másikra elealszik és onnantól béke és egyessüllét vagy hideg vagy meleg , de nem segítenek az ezüstszálak sem a z ágyban és a rajta hevezrő takaróm, a Köztpon nem tudja ezeket a helyzeteket helyettünk megoldani.




Szivszutra folytatása kéáziratból: plussz sárkányos, bársony




Spi.napló folytatása:








Most Devpuriji fekete lovon berobban az életünkbe.
Bársony begépelése

A föld nem terem magától. nekünk terem.
Mélyen van szó a keveredésről. A nem-cselekvés kifröccsen, berojtosodik. A bölcs ember üresen lapul, vödör alján fel-megbukva szent. A nem-cselekvést cselekszi s a szavak nélküli tanítást valósítja meg.
Mert ha beszél: van- Azaz nincs-ott, csak itt-van,
A fenyőfák belső csúcsa kicsúcsosodott kifordított felelé nyíló csúcsokká. Így az ember is van és nincs kívül és belül...

...




nincs széttartás, csak a van van



ide fogom beírni a rózsaszín füzetet meg a KentaurPetit ha megtaílálom.

nagyon-nagyon szeretlek. bármit jelentsen is ez a számomra és a számodra.
Apró tüzeket gyújtok, hogy felmelegítselek - mondta a másik kéknek, aki erre mlmosolyodott, benne a közöny mozdult egyet jobbról balra, mejd középen újra megállt. Nehéz eset. nehéz eset egy kéket felmelegíteni.. Az is lehet hogy lehetetlen. - akkor pirosat kellett volna választanom - gondoltam most magamban. de tén yleg. egy kék, aki ráadásul ennek teljes tudatában él sőt ragaszkodik is a kékségéhez, mint identitásához, erejéhez, hatalmához, idegenségéhez, ttekintélyéhez, közönyéhez, űréhez amit becsukott szíve biztonsága okoz - nos. egy ilyen kékkel nem lehet zöldágra vergődni.

Bocsánat a szinesztéziáért. Azért tudvalévő, hogy ez egy nagyon fontos dolog. és fontos beszélni is róla. A kékek ilyenek. Az egész lelki társadság, lélekcsoport ilyen, ezekhez kötődöm, ezeket keresekm és ezekkel küszködöm, akik ellenségek, idegenek, kihívások és Múzsák - és véletlenül sem társaka szó klasszikus értelében maxuimum egy űúrhajóban. nem véletlenül vonzódunk annyira.. azt hiszem mindketten ehhez az űrös világhoz.

az előző kéke, egy érges-régi, volt közben egy fehér, akivel nem is utaztam csak időztem együtt egy bolgyón. az a régi-régi kék már levtette a szkafanderét.

ó jaj, a játékot is bele lehetne írni a könyve, úgy lenne frappőáns s alkotna pszichotikus egészet a bársonnyal, a boldog pidahtoival, andrás-levelekkel és versekkel, angyalképzővel, szárnyasokkal táncolóval, sárkányok földjénnel meg kentaurpetivel és rózsaszín künyvel.

az a régi-régi kék levette aszkafanderét és egy másik gépet vett fel a feje helyére. ez a kék aki most jött új fiú és zöldfülű. ilyen módon türkizkék. de nagyon jól áll neki is a szkafander.
a

a képek berlinből. a kék kép ott van.mennyire egy régu vágyam teljesülne ha petot egyszer szkafanderben láthatnám, vagy megcsinálnánk egy kékkel a marsfilmet
legalább lerajzolni szkafanderben.titán enter luna centrer. ó kapitány, kapitányom!

űrnaplóm második, újabb fejezete:

a sárkányok földje messze jár már,, de mégis, lelkileg közel van, érzem a sárkányok orrának lehelését, tarajuk egydzeree meleg és hideg érdes és puha tapintását a bőrömön.
és a tekintetük.az üres és ugyanakkor intelligens, a hüllő és humanoid. tulajdonképpen az is eldöntetlen hogy ,meleg vagy hidegvérűek, hogy madarak halak vagy micsodák. hogy tudatuk a delfinekével é s a bálnéákéval rokon vagy inkább a griffre hasonlít. az szfinx az egy külön téma. hagyjuk az istáros kapuval meg bablionnal együtt5t egy másik utazásra. bár itt is felmerül, hogy az emberfejhez emnberszív tartozzék, hogy társul-e vagy integglligenciája, ahogyan sejthető földönlívüli, s ez túldimenzionálja és elszűkíti benne a humánus érzést, a hús-szivet. az izomcsomót, ami rángatózik-működik belül.
ez a baj, az örök eldöntendő kéréds atermészuetfeletti lényekkel. majdnem anygalt mondtam. vagy vegyük mindjárt az angyalokmat. a természetfeletti, földöntúli, értelmi integglligenciáűjhoz egy iéyeen szív is társul. ez a kérdés vethető fel általában az isteni szerettetl kapcsolatban, ami a bhakti fejezetben már tárgyalva lett. mert az istteni szeretet nem földi szeretet. nemcsak másmilyen hanem nem is az. vagyis nem szeretet a földi értelemben. nem humánus, nem személyváloga. ez a szeretet a földi ember számára olyan idegen, földönkívüli. még jézus esetében is találkozunk ezzel a jelenséggel, aki a szeretetet emblematikus figurája, de ahogyan a saját családját megtagadja azal, hogy nem tesz különbséget a bárki és a testvérei, anyja között. így bűámik m indenkivel egyformán, illetve auokkal, akik küldetését hátráltatni akarják. mert a küldetés előrébbvaló. na ez a nem humánus. ezt magamnak is mondom. uhgyanígy vannak az anyaglok is szerintem meg a csillaggyerekek vagy indigók, a kritályok. a küldetés a legfontosabb, mindenekfelett va ügy,
régebben automatáknak tekintettem őket, pedig ennél azért jóval többről van shzó. mint átmeneti lények 8akárcsak ahüllők) rendelkeznek emberi tulajdonságokkal, pl. emberszerű, csak magasabb, fénylő, ragyogó tessttel. de vajon emberi szívük van-e? hogyan szeretnek?. szeretet-e az isteni szeretet emberi szempontból? választ lásd fentebb.

de vissza a kékhez.
tulajdonsképpen hasonló a helyet velük is. Ilyennek kell tekintenüőnk őket vagy viszonyulnunk hozzákjuk - másképp értelmezhetetélenek, viszonulhatatlanok.
a kékr ragaszkodik kékeségéhez, tehát felmelegíthetetlen
ragaszkodik távolságához, amit szabadságként és függetlenségéként tételez, pedig önvédelem, idegenség és a szeretet bezárult, lebénult, sokkos állapota.
a kéket gyakran ábrázoltam, s álmodtam fej nélkükl, mert a kéknek a torojk a lényege. a kommunikéció, a hideg árammlás, az információ, az absztrakció. ezek a Múzsa ideális tulajdonságai lehetnének, de aMúzsában van valami az emberi szeretetből, szerelemből, testből- ezért inkább rózsaszínű a mÁzsa
erről még krisna jut eszembe, ma is látni véltem fehér lovakkal húzatott kcsiján, Arjunával a bakon vágtatni a tömegben s a feléje kilövött nyílvesszők virágszirmokként hullottak vissza rá és így van az isten a rosszal mindent transzfoormálni lehetséges s asztán integráln i. ezt a sz ép, az erős minőségében a szeretetben a legkönnyebb megtenni és integrálni, majd transzormálni. mindegy. mindenesetre krisna kék, és a gópik szeretője. rádha kedvese, krisna úzsa és krisna szerető. a neve mindenkit vonzó-t jelent, krisztus párhuzam ismét hozható, márcsak visnu inkatrnációként is, hiszen krisztus az érckígyó előképében a pisztában felemeltetik, hogy mindenkit magához vonzok-ként betegségét gyógyítsa annak aki flenéz rá. aztán ez teljesedik a kereszten.
ecsak folyt az asszociáció, hogy igen a szúfi mega rózsakeresztesség, hogy igen, ilyen a kereszt, a szív kinyílit állapot az eleven kereszten. mindegy. csak olyan szép volt látni is azt a képet amit más síkokon szoktam csak nézegetni.

a lényeg az hogy krisna mindenkit vonzzó, konkrétan szerelme is van rádha és múzs aa gópik számára. ez Govindához és a kicsi niranjanhoz is köthető immár. biutztosan azért jön 'le'.
a lényeg, hogy ha valamkit, krisnát kékenke kell tekintenünk és mégis vsn benne szeretet, szerelem, szexualitás, életöröm, ragyogás.

az én kékem most itt keltet.
kis fehér hüllőtojásokat meg embriókat. várja, hogy kikelhjenek és eajta játszadozzanak és egy kicsit felmelegítségk- most így utólag azt hiszem ez egy föléírása annak, hogy a gyerekeimről szól ez számára és nem rólam, ami nyilván rivalizációs helyzetet okoz bennem.

ezért találta,m ki azt, hogy 1apró tüzeket gyújzok, hogy femelegítselek'

pedig ezt felmelegíteni nem lehet. előbb ég le az erdő, vag y a száraz búzamezőn a tarló, főleg ilyen forró nyáron, írom ezt novemberben -nem szabad nagy tüzeket gyújtani.

a kék, mint minden valamirevaló kék a vizet szereti
mert átlátszó és olyan, mint a simogató levegő


'cseppenként gyűjtö, össze arcod'
Viharként jössz s nagy széllel mész el
homlokod hajnal, ajkad is ékszer
ezerszemű, szirnű virág
csillagfényes jó éjszakát'

jó éjszakát!

Azt hiszem nincs megnyugtató megoldása a problémának, de nem is kell hogy legyen. Folyamat van és arra rá kell feküdni, a hullámok majd a helyes irányba terelnek - hza ez az én óceánom.
Mahaprabhuji mondta, hogy az óceán és az óceán egy cseppje egyek. Meg hogy Ő a kegyelem óceánja, de ugyanakkor ő is az a személy, aki átvisz, mint egy révész a tudatlanság óceánján a tálsó partra. oda a szatszan csónakjával lehet eljutni. Szatszang az igazak gyülekezete, az igazi istentisztelet.. Látod? benövik az indák a Napot, lassan.

volt egy beillesztés:

A nap közelebb jött a Földhöz.
Sétáltam az utcán és ez jutott eszembe. Mintha a nap nagyobb lenne az égen, ettől lett melegebb és lesz egyre melegebb míg fel nem melegszik minden.
De lehetne a mesét így is kezdeni: A Nap közelebb jött a földhöz és a tér kivilágosodott. és meglátszott a hely
és mi útra keltünk. át a bozóton, a sziklás rengetegen, karmú kórók közt, ördögszekereken, dülöngve a feketébe, annak övcsatjába kapaszkodva útnak indultunk és értünk célba a kékkel.
Kis piros ház várt minket, vagy barlang vagy hegyboltozat, szélén nagy fehér fogakkal, mélyen, egyre melegebbel, hgogy felmelegítselek. de itt is hidegben hagytál úgyis és üres maradt minden és még jobban megcsendült az üresség, pendült az ezüst a sarkantyúm alatt

úgyhogy felpendültem újra, hermész, át a folyón, át a sivatagon, egyedül
repültem a Szélben, mintha mindegy volna, meztelen talpa alatt a nedves fűszálak édesen elhajoltak, nem bánatosan, hanem játékosan, megadóan, alázattal. A meztelenség fontos. A harmat is. és nem szabad, de nem is lehet túlbecsülni.
De már magasan járt a Nap és én delelőre törte volna a Napba, mint mindig
denevérszárnyakkal üresen szállva felé Ikaroszként, de nem olvadva viasszá. Most lenn maradtam. harmatos fűben áztatva meztelen lábaim, amin nincs is mit csodálni - mondtad. pedig itt vannak például az ezüstös sarkanytúk.. az neked semmi??

hermész egyedül repül, a tojások meg majd kikelnek maguktól, nem igaz? Miért mihez kezdesz velük? Ha kikelnek, egy ideig melletted maradnak, aztán ők is kirepülnek, Akkor mi, lesz, újabb tojások keltetése:
Hiába újabb apró tüzek gyújtása, v agy felperzselni az erdőt. ha nem érzed a harmatos fű bólintását a talpad alatt, akkor elvesztél te is. örökre. és kiperdül az ezüst üres ökleid közül. Kifröccsen a közöny, mint mondtad, a Semmi. bezárt szíved fölkött kongathatok, mint egy órát, tik-tak, tik-tak, baldról-jobbra, jobbról-balrta lendül. Madj megáll újra középen. Mindig így van ez.
A kék nyugovóra tért. Mindenesetre nem telefonál. A kéket ezért nem szeretjük. hermész egyedül repül vagy hermia. Afrodíté. Hermafrodité. Ez az ami hiányzik, hogy a kettő végre összeértjen bennem, hogy frakába harapott kígóy legyek, teljes kör, purna, egyedül is. sarvesam pournam bhavatu"
- éljen minden lény egységben, érje el minden lény eaz egységedt

és akkor nem kell kavicsokat sem dugdosnom a zsebedbe, mert felszeded magadtól is és a szemed helyére teszed, az űröd mögé vagy elé.

valahol a fényeken túl.. Elromlott a gépem. Úgy akartam kezdeni, hogy mndent elrontok, de tulajdonképpen ez nem igaz, mert inden terv szerint alakul. nem tudok aludni de másra sem vagyok képes. Az érzésben akarok maradni. Meg azt akartam írni, hogy azóta szeretek pisilni és végigsimítani a tárgyakat, érezni a testeket, a bőröm tapintáát és hogy most lettem talán először hálás azért, hogy testben vagyok.
Szélforgókat szeretnék kérni tőledn - mondom majd. meg azt hohy negatív. és közönyös és rideg leszek megint. érdekes, hogy azóta tényleg násként tapin tok és érzékelek mindent. Holnap elmegyek a postára. Fúl a Szél. Az erkélyes akartam aludni. Kíváncsi volnék, mi jár a fejedben - a félelmen, a közönyön és a zavarodottságon túl, amit tudatposan okoztam. Szükség van a felsőbb védelemre a nagy szabadságnban. Swamijirre. Prasádot adott álmomban. Tudom, hogy védve vagyunk és ez jó, tehát semmmi sem történhet rosszul, azaz úgy, hogy ne a fejlődésünket szolgálná. Szeretném a földig növeszteni a hajam és csiklandozni vele mindenkit. Meg haragudni a csigákra, amiket úgy szeretek.
nem akarok hozzád vagy veled írni, mert ennek is ellenállsz, érzem és ez nyugtalanít. befagynak a csatornáim, mielőtt kinyíltak volna. Hát így van ez. Mint a mellemben a tej. Furcsa érzés. elhagyatottság, meddőség, kiüresedés, funkciótlanodás még új funkció nélkül, vagy nehéz visszatérni az eredeti funkcióhoz, az alapállapotba. mert talán nincs is ilyen. Ilyen sincs, csak az áramlás és a Van van. A többi nem számít.
Élvezem a poici piros koszos talpacskákat, meg ahogyan a lábujjaikat pöndörgetik. ÉLvezem ezt az újfajta, kitágult érzékelést, ami másoknak természetes, eleve adtott volt, a jelen-lét, nekem most kezd megadatni. itha felébrednék valami évszázados téli álom utána tavaszba, a testbe ébredek.
Hiába mondod hiába: hiába, 'átlátok önámításod fátylán'.úgy lesz, ahogy én akarom. Eljössz a sasfészekbe újra és újra és fejet hajtasz az akaratom előtt. Összezilállak ahogy csak tudlak, hogy újabb időbe teljen vissza eltérülnöd, amíg újra hálóba kerülve kitéríthetlek
Ha megjavul a gépem, írni akarpk rajta és újra használni a szárnyaimat, melyek már elgémberedtek. Milyen jó a jelen és a jelen pillanat, a jelen személyiség. Ha rossz, akkor is egy érzés, ami érezhető és megment az ürességtől és ezt szeretem. Az összeborzolásod nem csupán szórakoztat, hanem kapcsolatot jelent és intimitást. Szeretlek lelkileg összeborzolni, ez a legkevesebb, amivel tartozom.ó, ha ezt tudnák! ha tudnák, hogx hánxdzor jártam már a pokolban és a paradicsomban, fel és le a föld és az akasa között. ha ezt tudnák, hogy hol jároik, hogy újra sárkányok közé kívánkozom, ki a rétre egy kékkel, aki ellenáll, mint én is a Szélnek, pedig a Szél újra és újra oda fújja, ahová akarja, mert nem olyan erős, hogy ellenállhatna neki.
ezért a Szél útjába szélcsengőket rakunk, meg szélforgókat, végig a felvonulási út mentén s a kertben. és csodás, mesés világ lesz belőle odaát szökőkutakkal meg kerti törpékkel és máriával meg gombával, kis erdei manókkal meg tündérekkel és sok-sok hatalmasra nőtt üveggolyóval, búrákkal a naponnmeg kandiscukrokkal s zöld leguánokkal, virágbetűzőkkel és sok kerti giccsel. a Szél felfeszíti még a bezuárt ablakokat is.hidd el nekem, és ez egyre inkább így lesz, 'fokozódik' a helyzet egészen a tornádóig. ami felvesz, fenntart és elpusztít mindeneket mozdulatlanságban egy senkiföldjére. nagy szeme üresen forog, mint a csillagok és én felolvadok abban az áűrben, semmiben ami a azíved körül dobog. de bem vaj, már nem félek, és útra készen állok, felveszem a pirios hátizsákot és nekivágok a Szélnek.

Először a bordáidat feszítem föl, a húsod, a belsőd után kutatva. Sorra emelem föl a szerveid: - "ez sem az, ez sem az.." - és próbálom még melegen, dobogva visszatenni.
Eljutok a szívedig még előtte mezítláb és meztelen ujjal végighaladok a vénáidon, a nyaki ütőeredig és érzem lüktetését, pirosát, melegét ami szétolvad és újra hígul-fordul belül a szíveden át. Eljutva a szívbe kezembe vezsem, forgatom, üres, de dobog. Meleg de mégse. A szíved kongó fekete doboz.
Gyöngyharmatok
hartyúkezeimmel felfeszítem és tollak szakadnak ki belőle, mint egy nagy zsákból - ekkor felnevetsz.
- Ez volt az! megtaláltad azt, amit oda dugtak. beletömtek, kifojtottak újra üres és még üresebb a szív! és én a tollak közt örömmel, hogy örülsz de bánattal is, szégyenérzet nélkül, felszabadulatn ülök, kezemben a szívvel.
Játszani akartam vele, de nem tudok. egyedül nem lehet. Golyóvá gyúrom, elengedem. Letapad. Lapos gyutrma lesz, kidobom, elengedem s úgy visszalopom, dobogjon, ha tud, ha akar s felröpülnek mögüle a madarak. - Egyik piros, másik sárga
és egy csapat fehér hattyú.


Újabb vágás következik. A szívbről ennyit, többet nem tudok az operáció után sem róla. Úgy látszik, dobog, mert láélegzik a test és az erekben kering a folyadék körbe és körbe, amit vérnek neveznek.
A fejed nagyobb falat, a lergnagyobb mind közül.
meg is enném, mint a napot vagy a Holdat. A homlokoddal kezdeném oda csillagokat ragsztok. Kilyukasztom, betűzöm, fölaggatom, meglékelem, fölfeszítem s halámtékod, örökké lüktető halántékod mögé lesek. Kék fény világít mögötte meg egy monitorszoba. bajban vagyok. érzem, mert figyelnek. Olyan, mikor titkon űrnaplódat olvasom.Körbejár a biztonsági őr zseblámpával de nem vesz észre. Iratokat rendezgetnek, mindenhol aktahalmok. nagy rend van itt - nem gondoltam volna. De képeket nem látok a falon, angyalom. se tekervcseket, minta régi atlantiszi és alexandriai könyvárokvban. lehet hogy azért mert eset van. Kékek a falak itt. Kifwejezetten hideg van. A monitorszobából biztosan újabb szobák-kamrák nyílnak, mint a szív pitvarai. ezek pirosasak, hologrammos képekkel vetítettek, emléktárazók, de nem merészkedem a szivárványos résbe, sem mélyebbre az álmaid közé, a gyökerekig hatolva lecsúszva a kisagyba meg a hipofízisbe, a bindu szívárványán vagy cseppjén egészen le hátul a tarkódon annak rétegeibe süllyedve, merülve, bordó hullámai között vesződve az állatokkal, melyek szörnyek, a démonokkal talán vagy nem tudom. ezeket a szobákat, falakat kihagyom és félrehajtpom az erdőt. nem tudtam meg semmi,t azaz nem sokat s a halántékod résén át, mint a fény kiszivárgok inkább a hajad erdejébe - ott legalább jól érzem magam. Meleg sűrű, sötét és biztonságos erdő. ott alhatok egy jót a kirándulás után, tábortűznél vacsorámat elkölthetem és meleg takaróba takarózva talán, végre, talán nyugovóra térhetek, vbár álom, ezen a csillagos és szélfűtötte éjszakán ermi szerveid közül legimkábba fejed belsejére emlékeztet, kifordított koponyaüreg, vagy a torkodra - szóbval álom, az nem jön a szememre. Riasztó. Fehér bordák
"közül nézni a valót
csak úgy szeretnék lenni ahogy egy rét ringat egy hajót
hiába más hibája ha ez a világ a fejedbe nem megy
erdő nőtte be az ösvényt ahol a málnát szedted
és ha újra szeretnéd látni
nyugtalan se lennél
az a gyermekkori bogár akit taposni szeretél
te lettél"

Jó az ember madarának
ha a szívek közé fészkel
nem kell magyarázat
csak útravaló fénnyel
csak olyan jó szép bordák
közül nézni a valót
csak úgy szeretnék lenni ahogy egy rét ringat egy hajót".

nem tudom, mit csináljak és ne haragudj ha valamit elrontottam, én is félek és ezért direkt hibázom, hogy ezzel megijesszelek és eltávolítsalak magamtól és így megvédjelek attól, ami rád várba, ha velem maradnál.

Tűz, víz, föld, levegő, alvás.
Szeretnélek szeretni.
de nem merlek és ezért úgy csinálok, mintha nem történne vagy nem történt volna semmi.
mert mit csuináljak? hiába faggatom a könyveimet, a jóspálcikáimat, a fekete könyvet, a csillagokat, a játékot vagy fogdosom mahaprabhuji lábát - nincs válasz egyenlőre csak ez a csillagos, sebes éjszaka.
Egyedül maradtam s mégsem vagyok egyedül a réten, ahová a tiszta tekintetű őzel jűrnak reggel..
Félek attól, ami zajlik bennem, szeretném ikksmerni és érteni, mert akkor nem élnék tóle, akkor megtszelidíteném, mint a kis herceg a rókát és akkor felelős is lennék azért, akit megszelidítettem
eddig két talán háro m lény volt hozzám hűséges Az egyik a felkelő csillag, a másik a Rózsa. Hűséges a szó igazi, isteni értelmében. A jhűséges olyan, mint egy mély, tiszta vízű kőt. Végtelen, kiapadhatatlan, mindig vissza lehet térni hozzá, kiszámítható, kihasználható de végtelen. renbdelkezésre áll és felfrissít, vissza lehet térni hozzá mondig. ilyen égi sé földi kutakat keresek- és köveket szedek föl közben az utamon, nagy és kis ffehjér köveket. zsebembe dugom, eljátszom velük, örülök, hogy ott vannak. mint a csillagok az éjszakán.
de a polcra kitéve egy idő után kiüresednek, mint Swamiji hegyi bezsédéből valók, meg a régebbiek. Mérföldkövek akkor, kövek most - óriási különbség.
Úgy szeretném beleverni a fejed a csillagokba. Felszakítani tajta a szivárványt, kitágítani a bordáidat, hogy közé mindez, mindez az egész világ, még én is beleférjekl.
De nem. Mert nem állsz rendelkezésre. Maradnak a néha, ijedtüklben csapatostul felröppenő madarak..


Te nem tehetsz a fehér árnyékról, ami körülvesz. Az űrről, a térről, a szabadságról, az egyensúlyvesztésről, a hormonokról.
Csak a málnabokor vagy, amire legelészni járok. Szeliíd, megadó, ismerős. kicsit szúós més az indái beszövik az erdőt, a gyomrom, kezem, lábam fojtják de mégis málnabokor. inkább nem érzek semmit. egyáltalán semmmit- semmit. csak találjakn vissza az erdei úton, ami jöttem hozzád vissza a rétre, a napsütötte rétre, ahool még otthon voltam.
Ámen
Ámen.

vége a sárga űrnaplónak

következzen a kentaurpeti, amit nem találok momentán
tehát következzék.. a rózsaszín, aktuális űrnapló:

"Új baba könyve helyett ez nyílt a Bársony helyett, Boldog pidahtoi helyett és leginkább a Sárkányok folytatásának tűnik. Nem szívszútrás vagy boldogságnapló- Azt hiszem jót tenne, ha írnék, rózsaszínt, szivárványbuborékosat meg a fekete macskáékat is jó lenne megfesteni mielőtt elköltöznekn tőlünk, meg fotósorozatot csinálni, forgatni a marsfilmet, rádiózni. Úgyhogy leginkább űrkrónika lesz ez is.

A kék ahogy jött, elment. kék port hagyva maga után, amitgyorsn afelkapott a szél és tobvahordott, pici cseppjei a fűszálakon fennmaradtak, de nemigen törődtem velük. A gyerekek kérdezték az este, hogy hol van. Azt mondták, hogy ő férfi-e vagy sem.
Én kitérő választ adva ezt mondtam nekikj: űrlény volt a peti és elment nagyon-nagyon messze az űrhajójával, a korong alakú repülő tárggyal, amit olyan könnyedén tudott az ujjai között gondolataival megpörgetni.bekerült az időtérbe, a csillagok fénye megnyúlt, sávokká hosszúsodott, ahogyana másodpercek is még mielőtt az idő visszafelé kezdett volna folyni. És én ott maradtam ebben a rózsaszín, homogén pudingban szétloccsanva a konyha közepén, körülborítva az estével és a sárral. Vigyázat! Ezért kicsi sárga labdákat gyúrtam a semmiből és a gyerekeimnek gurítottam, ők kérdőn néztek rám és persze visszagurították, mert rendes gyerekek. jól alkalmazkodnak az új helyzetekhez. ismerik már, milyen, amikor hirtelen nőnek fel a fák a földtől az égig, feketén, egyenesen, egyetlen magból.
iusmerik, milyen irdatlan, amikor egy lovas csapzott hajjal berobban az életünkbe és kirobban az életünkből, látszólag indok nélkül hirtelen érkezésére és távozására. iilyenkore csillaggyerekek esnek le az égből, a könnyeinket gyűjtik és a mérleg serpenyőjébe teszik a nevetéseinnkkel, gurulásainkkal s méregetjük nagy, okos, várakozó tekintettel, mint a sárlkányok, merre biollen a mérleg: jobbra-e vagy balra.
A pupillájuk milyen mozgékony a sárkányoknak s a szemülk mint egy üveggolyó..

(Pilinszkí: milyen egy csecsemő szeme. és felérek a pulirra kráterére, etc..)

mint egy üveggolyó, néma, hideg, sárga. valami belefröccsent fénnyel, mereven, hüllőkhöz méltóan néz. MIntha pattanni, kigurulni akarna. mintha olyan lenne, mint a töbi golyó, ami ide-oda pattog, mint a képregényekben a gondolatbuborékok, érzelmekke, gondolatokkal, indulatokkal teli létcsepekként, egymásnak gurítva, lökve őket. ismered ezeket a játékokat. mindenki ismeri. S közben figyeled, hogyan változik a tér és emlékszel rá még, hogy milyen, amikor gyerekek ereszkednek alá az égből nagy nyitott terekre érve színes sárkányrepülőkből zsinórokkal ereszkedve az emberek közé, s karabínereik csatját egy mozdulattal megoldva földre érnek, olyan természetesen mintha mindgi is itt lettek volna. Invázió. Szivárványüvöltér, kiöntöm. patakokban ömlik már a padlón, a járdán, az úttesten is, majd halmokba szedik, köpik őket s ezeket a bánat-sés boldogságbuckákat díszítik szökőkúttal, szivárvánnyal, padokkal,, lélekcseppekkel, parkosítják és a köz tereivé lesznek, ahol az emberek, vagy emberek egy aktuákis csoportja éérzéseket és gondolatokat fest a falakra, hagy egymásnak. Egy olyan viágot álmodok én, ahol emberek élnek. nem azok a csúszó-mászó hibrid szaturnuszi meg jupiteri fajok, akik most a bolygó lakosságát alkotják, azt benépesítik. nem. Nem ia a majomtól meg ebihaltól származó csúcsragadozók vagy csúcs-mindenevk, meg nem is az emberszerű lények. a humanoidok ugyanis csak ember-szerűek és ezt a szerűt nagyon komolyan kell venni, mert ezen a shzerűn múlik mminden. "Ember vagy vagy állat. mutasd csak, még biztos te sem láttad". Mérem egy műszerrel ha kilendül nevetek. mit mutatsz, mutató? ember az, vagy állat, Mutasd csak n yugodtan, még biztos te sem láttad.. mert én szeretek, szeretek. okosan szeretk, először nem túl bnagy dolgokat szeretek. hanem csak kicsiket keresek szeretni, ha megvan eldobom szeretek keresni. csak azzal jétszom, amit elérek, mert mi lenne akkor - na jó, ez csak elmélet - ha sokkal hosszabbra nőne a kezem? ii lenne az aki játszana velem? figyelem magamat ahogy én szeretk. mérem egy műszerrel, ha kilendül, bnevetek. mit mutatsz miutató, ember az, vagy állat, mutasd csak nuygodtan, még biztos te sem láttad, de én szeretek, szeretek.."
Réten állpok vagy inkább búzamenzőn és "A mezők már fehérek az araátsra"..

CXsak lépéseket hakadzunk előre s éna stresszben hogy elmaradoik belülről szétvertem magam.
Cirruszokról meg tumuluszokról akartam írni Nweked s arról, hoyg el kell mennünk aszivárványra
mert akkor még rosszué voltam s aztán arról, hogy látom a fényt már az alagút végén shogyan van Isten.

A Játék forgatókönyve nem egyszerű, több dolgot feltételez. Először is a pőárhuzamos világokoat és az azokban történő éőítkezést. ha igaz az hogy nemcsak fizikai testünk van, hanem energetikai és asztrális, éter és üdvösségburkunk a kósák szerint, pránamaya kósa, anandamaya kósa és az ehhez atrtozó menyországszintek, a csakrák szerinti színű világok uhgyanezen elv alapján lehetséges az isten felőől építketzni. A kristályok is így nőnek a föld mélyén,, vagy egy középpont de olyan, mintha a láthatatlan mindig megelőzné a láthatót. így van egz a holisztikus gyógyításban a betegség oldaláról. a láthatatlan, az erő, a gondolat, az érzés, a szelf-programozás előbb van ott az isteni, az üsdvösségburokban programkként, aztán lehjjebb, asztrálszinten érzésként, vágyként meghejelnítve belső képek immahinálása, szuggerálásán keresztül vetítve lejjebb az energetikai szintben jelenik meg, mint egy változás az áramlásban és végül eléri a fizikai testet és valósul, láthatóvá válik a csak fizikai síkon érzékelők számára is. nos ha elfogadjuk ezt az igazságot és miért ne tennénk képzeljük el hogy a világounk is sokszoros rétegzettségű, képzeljük el ugyanaezeket a burokokat a világ körül, történetét időben és térben, múltban és jövőbe vetíetttként, és azt, hogy minden isten felől épaítkezik s hogy ezek a síkok még nem értem, hogyan de dinamikus és párhuzamos áthatásban vannak egymással.
ugyanez érvényes a szemnély szintjén, azaz. a múltjából generikusan ered, de egyúttal a családja történetéből, törtémneteiből épül fel s koncentruikus köröket vetvén maga körül közösségekbe, törzsekbe, gyökerekhez,, haygományokhoz tartozik, van genetikus öröksége ami nem más, mint ez a történet, minta, programozottság, mi ilyenek vagyunk, erre vagyunk érzékenyek, arra van hajlamunk etc., ez a getnetikai programozottság mentális szinzte nérzelmileg is áttevődik s utána nyilván megjelenik energetikai és fizikai zsinten, így éljük át és visszük tovább a történeteket és mintákat, tekitnsük ezt egy dinamikus mezőnek.
és a múltnak, ami golyton a jelenbe tolódik, azt meghatározva, elevenen, ez a gyökerek felőli irány, a világfának is szüksége van erre,, az Iggdrasíl iés a kerszt szimbolikuája és az élet fájáé az édenben vagy akár Meru hegye egyáltalán nem állnak messze egymástól, egymásra vetíthetőek. tekintsük ezt az analógiát, ami világfa, hologram, piramis,, kereszt vagy hely, szúpa vagy egyéb kozmikus diagram, a fent és a lent szimbolikájával, horizontális, vertikális irányokkal és belőle nyílió párhuzamos világokkkal van megáldva,.űa fönt és a lent, a horizontális és vertikális nyilván idősíkok.
ezt tekinthetjük kozmikus modelljként a halál és újjászületés vonatkozásában mint minden vallási nagyományban vagy megváltás transzformáció, megistenülés szimbólumaként de tekinthetjük személyre vetíttetten, a makro-mikorkozmikus egység, analógia a lapján, vagyis..
a személya menyország és a jeruszlemi kőfalak rétegzettségének alagógiájára, illetve az erre vetített kabbalisztikus szefirotok és csakrarendszer szeritn a gerince memmlntén felfelé hordozza a kinyíló univerzumokat.
egyenlőre ott tartunk hogy kapcsokata van a földdel, ami generikai, sé genetikus, egy saját történetté illeszti az ősök történetlt, a mőltat a jelenbe tolja, kapcsolata van a gyökereivel. ez nagyon fontos. amilyen mélyen van a gyökerünk annyira tudunk magamsra nyúlni, ez nemcsak a sámánisztikus viágkép vagy a tantra szerint fontos. minden tudatállapotváltozást földelin i kell, anélükl veszélyes, a lent és a fent arányainak közel egyenlőeknek kellene lenniük.
tehát a kapvsolat a földdel, aztán a gerinc vagy hegy vagy sztúpa mentén felfelé a gyönyörű kozmikus diagrammon haladunk, nyílnak a párhuzamos világok a cskarák suerinti pontokon, az energiák gyűjtő,ki és bevezetődési pontjaiban, ezek úgy kommun ikálnak mint minden sejt a környzeetével, a test középpontok, a has tere feljebb aszív tere, ami a kerszt középpontja, itt találkozuik a horizontális és a vertikális irány, itt van a szív a rózsakereszte és a szúfi misztikában, ami körül forog a test, amire krisztus felszegezve van és pontosan szíve esik a kereszt középpontjára. az már érdekesebb, hogy milyen a szív kinyitott állapota. a szív üres! csillaghálós éjszaka van benne.
feljebb a torok tere majd a fej, a homlokközéppont majd a bindun át a koronacsakra. az eget a fejünkön tartjuk. ffelfelé és lefelé nyitpottnak, lenni, lefeléamennyire áramlik annyira éranlik ezzel párhuzamosan felfelé az energia. csidálatos a cseréjüket figyelni,m és azt, hogy ettől van a gerinc egyenesen, ezért egyenesedett kia z ember hogy összekösse az eget a földdel a gyakorló pozíciójában, megvalósítsa a transzformációt, a kommunikációt és gés föld között, nagyon finom energiák hálózatával kommunikál a másokdik sík már a fizikai előtt vagy mögött, ennek nagyobb teerelői az ida a pingala és a szusumná. mind a három folyó.
erre mondja Jézus, hogy élő vizeknek folyamai áradnak azoknak a tesétből
és erre mondja jézus, mikor saját magára vonatkoztatja, hogy az életnek vize van őnála, aki szomjas az jöjjön hozzá és iugyék. azt gondolták a sivatagban, hogy földi vízzel fogja itatni őket, a mennyi víz ilyen, az akasa ilyen, íhy érttendő a felőlről születés is nikodé,musznál: újjá kell születni víztől és lélektől. én igy értem a mennyi vizet, a halhatatlnaság nektárját a kegyelem óceáőánját.
de vissza a párhuzamos világokhoz. mindezt azért modtam el, mert így működik minden kicsiben és nagyban. ha vágyzunbk valamire, megerősítjük imaginatíve, azaz a zasztráltestben, ettől energetikai szinten is megerősítjük a belső vágyott képen annyistor és addig ismételgetve, amígvégül a fizikai síkon is reaéizálódik. ilyen a semiből zteremtés, és minden igazi teremtés semmiből teremtés. nem iigaz az, hogy ex nohilo nihil fit. igazából a semmit kellene ebben a kontextusban újra értelmezni. ha a semmi az akasa vagy asztrál, akkor ilyen értelmeben konkrtéan minden innen származik.
olyan szépen látszik ez például az indiai szent iratokban a talán gandharva upanisadban, ahol a megtermékenyülést magyarázzák a tudós bölcsek, ugyanez megtalálható a tivbeti hagyományban is. a lélek az asztrálban boloyng és vágyik a földi testetöltésre, képet vizualizál, enerrghiával tölti meg és bevonzódik a szeretkező oopárhoz, annak teljességében fürdik meg és végül ölt testet fizikai szinten de a lélek mindig ott van előbb, mert minden teremtés csak isten oldaláról lehetséges. ugyanezt a csodát persze a tibetiek értik a másik oldaláról is az útnak, a bardo tödol, a másvilági illetve a köztes lét stáció hasolóak visszafelé, aszasztrálvilágbna bolygó lélek képeit hordozza előző és következő szüketéseiről. én ezt úgy értelmezem hogy az asztrális vilgok párhuzamosak ésdd azt kutsatom hogyan függ össze mindez az idővel.

hogyan képes az ember a mőltjában kapcsolódni a kollektív múlthoz, hogyan képes az ember a jövőjét előre vetítve elpre megélni, vizualizálva, megelőlegezni és létrehozni.
filozófiai probléma, hiszen ekkor a jövőt már-múltnbak, lezártank kellene tekintenünk. én úgy godook hogy az idő és a tér is képlékenyebb, mint azt tudni véljük, sőt megfordítható struktúrái vannak, tükrözhetőek. ebben az esetbven elképzeljető hogy valaki prófációát kap vagy éppen azt gyakorloja hogyan tud pozitív imaginációval a fizikai síkon is előbb-utóbb realizálni vallamti, a hiz a látó nézést jelenti pálnál is, a hiz a láthatatlanokoban való bizonyosság, mert mi a láthatatlanokra nézünk nem a láthatókra.. és teszem hozzá, ezzel láthatókká leszenk, mert megelőlegeztük láthatóságukat.mondhatnánm, hogy mennyei szem szükséges az ilyen látáshoz, pdig vgalójában csak a kifordított szem, a meditáló befelé fordított tekintete.ezt a tükrözést most értettem meg, minden szinten ihaz a bal és ajobb oldal cseréje, az tets első és háta mögötti terének érzkelélse és a fentlent esetében is. ha igaz a kozmikus analógia, hogy ahogyan fetn úgy lent, úgy igaz ez minden tükrözésre.

a z idősíkok érdekelnek. véleményem szerint folyamatosan végetelnül sok párhuzamos világbna vagyunk jelen, mindemnkivel előfordul hogy nincsen jelen egy adott helyen és időben mert figyelme elkalandozott, ilyenkor kvázi az asztráltestünk máshol van, időben és térben elutaztunk oda és megürültünk azon a helyen ahol a testünk szerint maradtubnk, külső testi szemeink kifelé néznek de egy párhuzamuos világban is jelen vagyunk és ennek millió és millió síkja lehetséges, ahány gondoloatunk ésérzésünk viillan fel akár másodpercenként.
a kérdés talán nem is ez hanemm épp elkenkőleg a koncentrálódiás, az enbergiák kjjoncentrálása, jog means unite. a jóga egyesít. testben jelen lenni, jelen lenni a testemben minden érzékszervemmel, értelmemmel, érzésemmel, idegszálammla jelen lenni az adott pillanatban. na akkor nyílik az érzékelés, a tudat s válik miinden áramló tengerré, szeretetté, nyugalommá, értinésé,, akkor képes ráhangolódni a másikra teljesen, a krisztusi wempáőtia minőségében. akkor élő vizek forrásai erednek testéből és amagasságosnak tempiomai lesznek mindnyájan. ezt nem tanítjá a templomokban, pedig a szöveg erről szól. egy magasabb szinten.de vakok a vezetői és azok vezetik a nloet akik nem llátnak és nem hallanak. mióta van ez így? mindig is úígy volt hány ezer éve?
szóval a párhuzamos világok, hosszúra nyűlik a bevezető. ezt a kvantumfizika és arelativitáselmélet végre tudományosan is alá fogja támasztani még a mi generációnk életébenaz egyesített elmélettel és végre láthatóvá és mérhetővé válik a mennyei tartomány, ahogyan a röntgensugárzás vagy a rádióhullámok, úgy lesz szívunk és mérési tartományunk a telepátiára vagy a kézrátételek gyógyításra és ltesszük láthatóvá az álmokat holografikus kivetítőkön válik elérhetővé a nullponti energia az antigravitáció, a teleportálás és minden egyéb, de ehhez a tudat állapot változás is szükséges, nagyon-nagyon álsdásos lenne, ha sikerülne valahogyan elérni egy kollektív en átlépett magasabb szintet, nem tudom, hogy ez belülről lehetséges-e hogy elegen vannk-e már itt vag szülsgé lesz a külső segítségre a transzformációhoz, isten orszgához. ez a kozmikjus szoint
de én még mindig a szeélytranbszfromációját szerettem volna írni, hogy ez ott jogyan lehetséges, tehát az ember apárhuzamos világokban él, gyönyörködik, ha haladó tudatos álmodó és gyakorló akkor ezek között játszva utazhat akár bolygóról bolygóra, lélekcsoporttól léekcsoportig, juthat információhoz különböző síkokból, könyvtárakból, ka kolektív tudatalltii teljes rétegződését átkutathatja, a poklot és a paradicsomot, ihat az élet vizétől, a világfát körültáncolhatja láthatja a zokat a tájakat amelyet dali avgy Csontvári megfestettek, hallhatja a sokszeműek énekét a tónál a fehér templom alatt a jelenések lönyvéből, szabadon csúszkálhat a majáktók egyipotomig, vagy atlantistzig, alexnadriáig, elolvashat minden holt nyelven írt kézirattejercset éd azutáN? HOGYAN HOZZ AMINDEZT IDE,LE A FIZIKAI SÍKRA?
a fa koronájának mindig arányban kell lennie a fa gyökereivel. kjelenleg ezeket az indormációkat a bolygó lakossága nem tudja befogadni és nem is kell, egy kollektív tudatállapotváltozás lenne szüksgées, ami meglátjuk milyen ugrás által történik meg .de az biztos, hogy asztrálban itt van, energetikailag érik a válság szintén, érzelmileg is, fizikai síkra nem tusom hogyan ér el, és emel föl vagyki ntudja, léptet át egy új síkra. azt hiszem el kerrll érnünke yg kriktikus tömeget ahhoz, hogy ez hasson
erről szólna a hangulatcsoport. abban hiszek, hogy az emberek érzései, vélemyéne, hite megváltoztathatja annak térnek az elenéllását, éghajlatát, időjárását, és ezerncsés vagy átkozott hellyé teheti, hab a tudat hatáérozza meg a létet és nem fordítva akkor a tudat változása szüksgées hogy ebbők a világból az eredeti paraidcsomi állapotot létrehozzuk, ehhez nem klee mást btenni mint személy szerint átlépni a paradicsomo állapotba, akkor körülöttünka tér is megszentekődik,
ilyen emberek csoportjai nagy segítseéggel lehetnek akár transzcendentális meditációt gyakorolnak makár mást.
kis közösségeket látok a világon akik megújuló áramforrásokkal önfenntartó rendszereket és közösségeket jooznak létra és túlélnek minden gazdasági világválságot, kulturális és egyéb válságot, se ezekhez a közösségekhez fognak később külsőbb koncentrikus körökként a tövbbeik is csatlakozni. űa világ kveti magából azt aki nem erre a viágra való. de tudnk emi egy ,ásik világról, ahová befogadnak minket. a másik világ polgárai új világot építenek, ahová átmenthetik a régi világban élő haldoklókat, s az elpusztított világ helyén új patadicsom születik vetései nyomán.
ebben hiszek. egy ilyen közösségne, egy ilyen közösség alapításban és a személyes minta, példaadásban.
paradigmaváltás szükséges.

az idő és a tér relatív mint tudjuk és egymáshoz képest is azok. vegyük a kersztet mint ennek szimbólumát, ahol megjelenik a vertikális és a horizmontális irányé vagyjon meilyik a tér és melyik az idő??
általában a teret síkban szakaszként ábrázoljuk, a tér egy átölelhető mennyiségű szakasz vegyük ezt horizontálisnak, ez esetben az idő a vertikális sík lenne. ami izgalmas,
az időt álatlábn múlt-jelen-jövőként érzékeljük, azaz tanultuk meg, mert hiszünk az oksági kapcsolatokaban, hogy az ok megelőzi az okozatot és hogy ez törtévnyszerűség.
megtanították nekünk azt is, hogy az idő homogén, egyfinrán telik, hogy szakaszokra osztható, mérjük az időt, és azt hisszük, hogy elkezdődik, vége lesz a halálunkkal, és hogy pillanatok vannak.
pedig ahphgyan amszel éva mondha a lélek jelene sűrű, mnincs két szomszédeos pillanat, mert niincsenek szakaszok benne, mint a szníl paardoxon esetében zénónnál nincs mint a filmkockák elég gyors levetítése egymás után bergsohnnál
a kontinuum, akár extenzív akár intenzív szakaszokat feltételez, atomitás, létcseppeket, aktuális létezőket, Ewhiteheadnél és a buddhista tradícióban. pedig ezek sincsenek csak események és folyamatok.

ennek síkján értve az időt az Nem vertikális, nem múlt-kjkelen-jövőn szerinti, megfordíthatatlan, ebbe a heterőgén időben, enbbben a szubjektív belső időtapasztalatban mint aágostonnál és atlán husserlnél felcserélhető a múlt és a jövő, tükrözhető, a tágra nyílt jelen lehet sokkal-sokkal hosszabb mint mérhető lenne. mindez a tudatállapottól függ, ha valaki nyitottabb, kitágultabban érzékel, teljesen jelen van, akkor egyzsrere lassabb és hihetetlenül gyors, azaz számára az idő ami telik többet atrtalmaz, többet sikerül benne megélnie, azaz gyorsabban érzékel és ezért számára a jelnt kitágította. nincs közös időtapasztalatunk ahogyan nincs közös tértapasztalatunk sem.
a világ, a közös világuhnk azért közöt, mert megatnultunk annak érzékelni, pedig ez csak valami közös vetítése tartalmaknak.
szerintemez egy tanult séma, az idő és a tér érzékelés, ahogyan az okság valahogyan öszefügg a nyelvvel.
a csecsemő még nem válik le az anya testétől, kozmikusan érzkel, amikor először beleütközik valamibe érzékeli a külvilágot és a saját testét, válik le a mindenről és különül el. az történik hogy fizikai testbe ér tudatosan a lelke és a testeb szorultan érzékeli saját magát, beszákíti és fóüluszálja csatornáit, azonosítja magát saját magával és megtanulja hogy a tőle különlevő tárgyal és személyek dolgok, határvonaluk van,., mnások, idegenek, mert nevük van. és ezek különböző konstellációban állnak egymással, elsajáítaja logikai kapcsolódásokat és kivetíti az így megimsert világot, mert ízt így értelmezi, így is látja.. hiszem a tudat határozza meg a létet.
ha maradt volan a scsecsemő állapotávan, kvázi az asztráltestben, vagy még följebb az üdvösségburokban pl. akkor kitágultabban érzékelne másoknak, a köülvilágot, nem tlátna tágrxygakat, nem választaná el magát a környzeetétől, mádhogyan lenne képes érzékelni.
nem azt mondom hogy ez idális lenne, hiszen nem véletlenül szűr az agyunk, nem tudnánk elviselni egy szétszórtanbb, mindenre kiterjedő párhuzamos érzékelést, mert a rendszer nem erre van kalivbrálva, de elméletileg képesnek kellene rá lennie. az igazán mester szeribntem ezeket szabadon váltogatja és közuben úgy csinál, mintha ugyanannak a világnak a része lenne. részt vesz a májában kvázi, testben de már felhajtotta a fátylátat és mögé nézett és látta, hogy ott gyerekek fényvan. a brahman valóság fény és rezgés, egymásra hangolódottság, ami túl van a nyleven a logikai-grammatikaui struktúrákon, az elválasztottságon, az én és a másik világán, a trágyak univerzumán, egy szubjektívebb időtérben van, ezt nevezem kontinuumnak meg sok minden egyébnek láasd ott (F-T-T) ez lesz eaz egysgées téridő elkélet mérhető tartománya és minden energiaforrás alapja.. az új tudományossága. remélem végre természettudomány és vallás épes lesz egy hullámhosszra kerülni valamilyen új reneszánszban kibékülni egymással.

nos hát, a párhuzamos világok. vegyünk egy szenélyiséget, aki épes arra, hogy párhuzamos világokban érzkkelnjen. minden ilyen érzékeléséhez egy személyiséget köt, és egy szerepet, ezeket összehangolja és egy játlk szerint ugrála szerepek és személyiségek között a téárben és időben miközben látszólag nme csinál semmit.
aztán hogy ne legyen ennyire bonyolult a játék egy idő után kiválaszt egy alapszemélyiséget éd ezeket a párhuzamos világotkat világoknak, bolygóknak, stációknak kereszteli el a folymaatban és mindegyiket ezek közül egy életnek gívja.

lehetségesnek kell lennie hogy valami több életet is leéljen egy élet alatt. azt gondolom, hogy minden csak interpretáció kérdérese, mindegn kapcsolat egy élet, egy önálló élet az élet egészét belől.

vegyünk valakit például engem. aki képes egy ilyen érzkelésre és fenn is tart hosszú éveken keersztül egy ilyen asztrális játékot, melyben sikerül az időtérbe gy kucsit belenyúlni a saját jövőjével játszani, azt előrevetíteni,
azt figyeltem meg hogyha valamit múltnakn állítok bel, amit szeretnék a jövőnben akkor valósul.
hogyan pereghet le valami előpre ami még nem történmt meg?
mert nem lineáris az idő és meg nem emgformdíthatatlan. miért is kellene annak lennie, mert ilyen a matematikánk, a logikánk vagy a grammatiánk? az időnek kellene a mi fogalmainkhoz alkalmazkodnia? olyan elképesztően naív, amikor személéleketkbe próübáljuk avalóságot illeszteni és várni hogy hogyan reagál rá, ahelyett hogy a valóságot tekintenénk ez a heisenvberg-elv ami egyébként a kopernikuszi: tegyük fel, hogy nem a megfogyelő alkalmazkodika megfogyeléséhez hanem a megyfigyelés a megfigyelőhöz. másként viselkedik az elektromos tér ha így vagy ha úgy nézünk rá. az eletromos tér viselkedik másként vagy mi látjuk másként viselkedni?
a viág konszenzus. a világ nem az aminek látszik csak megtanultuk annak látni és ezért látjuk úgy. a világ bármilyen más is lehetne. a nyelv által létrehoztunk a trgyak és egymáson kívül elhelyezkedő személyek befejezett univerzumát, egy linerárisan, szakaszolhatóan előre és nem visszafelé folyó időt meg egy három dimenziós teret mert ezzel a legkönnyebb számoln I! mert ezt adta kia geometria. mikor a geometria mint tudjuk szentség. mint tudjuk egtyiptomi és még ősibb, hogy az isteenk kultuszához vcan közeés energetikai struktúrákról szól.
a matematika is hibázik, ahoygan a nyelv, mkinden klasszikus logikán alapuló struktúra tévedés. a valóság sokkal variábilisabb, sokkal hegeliánusabb írj awhitehead.

ztehát tgeyük fel ezt a személyet a i a ppárhuazmos világok elméletét tapasztalja és egy idő után nem állapototkhoz köti vagy szerepekhez viselkedésformákhoz személyiségekhez, hanem külön világokként tekinti, mintegy másik hagymahéj-rétegként, amikben éppen, az időt megfordítva előre vetítei a saját jövőjét, amit tapasztalni is fog. tanulja za imaginácuót és azt hogy hogyan tölti meg hittel és enetrgiával, hogy három síkkal lejjebb a fizikai síkon meg is valósulhasson. űmivel fejezzük ki legbiztosabban azt, hogy van ali megtörténik vagy van? azzal, hogy Már megtörtént. tehát képzeljük el úgy a vágyott dolgozt, mintha már megélenne, hotnben előlegezzük meg, erősítsük eztb a képet mindebnap emelkedettebbe energiaállapotban, ellazultabb helyzetben elalvás előtt, meditációban, boldog ölelésben stb.. és ez a kép eljöved a fizikai síkon.

tegyük fel ezt a személyt aki így bíbelődika saját jövőjével a jelenben, és nem hajlandó a múltjához illeszkedni
hogy a síkokat teltinti és sokszor eltéved közöttük még: melyik az én életem, az én jövőm előrevetített kképe, a jelenben milyen választást kell hoznéom abank érdekében hogy a jövőm eben a képenben, ebben az idénybna valósulhjon meg? hol avgyok most? ez már az a jövőm amit láttam? melyik az én életem a sok lehetősgé közül minden pilanatban döjntéseket hozunk és ezek a döjntések kihatnbak az egész továnbbu i életünkere mert olyan minte yg mártris, minden összefügg mindennel, elágazások és ter inálok vannak, hová kifuzt és vefut az infó és találkozás idúben és térben, ezek ráadásul megsi ételhetetlenek azt mondják. nagyon érdekes valószinűségszámításokat lehetne tenni pl. arra vonatkozóan mennyi a valószinűsége annak, hogy ebben a pillanatban ponto most pont ennyi ember ilyen ruhában, ilyen iránmyba megy az utácn, találkoznak és nem találkoznak. mindenki jön valahonnan, jön valahová, éppen tart valahol, érzlsei gondolatai ott vannak vagy éppen máshol jár. olyan jó lenne ha golndolatburorékként vagy hologrammként lehetne látni hogy kinek milyen színű gondoatai, érzései vannak éppen, hogy hogyan hatunk egymásra így egymás mellett sétálva, ha látnák hogy a ehyl energiaszintje, az emberek hangiulata mennyire befolyásokja a miénket, és hogy mindwannyian kapcsolatban vagyunk egymsálla, bár nem evszünk erről tudomást, mert közben mindenki a saját világában van egész életében és mindenkisvilága egy téjesen saját szakralizált univerzukm, amit a két szemén át lát tükröz és szűr a valóságból, az hogy közös világ van kivetítve mondom szreintem (és országh judit nszreint9 a nyelv miatt van ezen belül mindenki saját szollipszisztikus univerzuma található. olyan minta a sejtek a szervezektben, de ott legalább szépen látszik a folyamatosa kommunikáció minden síkon, míg itt csak a testhatárok látszanak az egyéb szintek nem.

egy rlégebbi kutatéásban azt viszgáltam hogy ah függ össze a test és a lélek az idővel és a térrel. olyan, mintha a test múlt lenne, mivel objrektivcálódott információ, a fizikai test minden misztikus szerint börtön, széma a lélekszóma sírja. test-határ megtanultuk hogy van és nem áradunkn tóúl rajt, ami tévedés. megtanultuk szűrni azt az indfirmációt, amelyre megtanítottak hogy nincs szükségünk,ezért nem látjuk a z egyéb síkokon zajló folyamatos kommunikációt, az aurák mozgását, színét, változását ezért nem halljuk a többiek gobdolatait, érzéseit, nem hozunk létreösszeolvadt eterket kivéve talán párkapcsolatban, anya-gyerek kapcsolatban vagy családban

ezelkbeől a példákból is látszik hogy a szintek mégis átléphetük még a testhatárok szintén, de energetikaiéag és asuztrálban is, ha elég közel állnak egymsához. tibeti meditálók, de buddhisták és más rendszerek gyakorlóinál is megtalálható a test-csere gyakorlata meditációban vagy tantrában szencben. ilyenkor a lelkek tesete cserélnek egy rövid időre. elérnek az előbb csecse,őállapotnak keresztelt egységes időtérbe, szimbiózisba, ahonnan feltöltődnek, megtamulják hogy nincsenek testhatárok, ez eggy tanult dolog, egység van: legalábbis isten oldaláról vagy a transz oldaláról és ez az egység gyógyító, inspiráló, integráló, transz-formáló, etc.. kirekesztés helyett egység, tolerancia, etc, etc.. azért nme tudjuk wezt nagyobb közösségekben átélni,mert nem tartunk ott ahol jézus szerint kellene, ha mindenki a fitestvárem, nőtestvérem és anyám lenne ha minden embert így tudnék tekinteni, mindenkivel átélhetnénkme ezt az ebergetikai, érzelmi kapcsolódásrt és közbvetlíen szimbiózist, ráhangolódást, de nem. mi megtuanultuk, hogy szuverén egységek vagyunk, egók, atomok, és saját zárt világunk van.

még whiteheadnél is vannak aktuális létezők, ekik néha olyanpk, mintha elektronok lennének, néha pedig hullámtermészetű esemélnyek, saját isőés térdimenziójukban, egyszerábben szólvan van jelenülk, iránulnak a jövőjükre és a múltjukól erednek, a hullám ezt a történetet jelenti.
az sltuális létező olyan, mint a buddhista tradícióban a létcsepp az óceán egy cseppje, külön is van meg nem is folyamat és esemény és egyben zárt egyész, ugyanakkor tükrözi és tartalmazza is az egészet mint a monászok leibniznél.
ez az aktuáélis létezp elfpgad és elutasít, amit elfogad azzal össze-nő, amit elutasít, azttől el-hatórolódik. whiteheadi pszichológia szerint az elutasíts hoz minket létre abból a szempontból hogy leszünk in-divi-duumok, oszthatatlan létezők és egok, saját középponttal bíró, mindenkitől különböző lények.
de ebből az is látszik más részről hogy az akruáli létezpo minden pillanatban a választás helyzetében áll, és megteheti azt is, hogy elfogad, azonosul, össze-nő, ez elviklgeg terjeszthető a végtelenig. ez az amire a keleti gyajrolók törekszenek talán megvilágosodás címén, ls az ilyen gyakorló képes aztán arra a felebaráti szeretetre amire csak isten képes a szó klasszikus értelmében..

azért íyrtam előbb, mhigy ezek nem emberek akik éitt élnek most mert nagobbik részük legalábbis nem rendeljezik ezekkel a tulajdonságokkal, ha jézust embernek tekintjük, és az ember mindtaképének, mintának egy ilyen transufromáviór, akkor hozzá klépest ezek nem emberek. de akkor mik.. és itt akadok el mindeig.

az űrnaplók igazából erről szólnak.
meg a nagyon személyes vergődésemről itt a galaxisban.
olvasson mindenki bhagavad gítást vagy bármit krisnától: minek küldeni fel marsjáró robotont a marsra, mikor a könnyű utazás más bolygókra minden kor gyakorlójának lehetséges, ezek a párhuzamos világozk itt vannak köztünk csak mi nem vagyunk ott. a dimenzió tanult dolog, a dimenzióváltás nyilván mindig áttörtés, de lehetséges.

mindig meg vagyok akadályozva abban, hogy a játékról írjak, pedig kellene mert valósulási stádiumban van.
a játék egy jövő utazás más bolygókra és világokba,, életekbe asztrális utazás mint minden utazás, de nagyon vizuális és informatiív amikro történt nem írtam le és nem is vettem föl. belső képek és információk alapján tudok tájékozódni benne, érdekes, hogy ijnkább képesk alapján.
mpostmár viszont annaka nyűgje van hogy az előre lefogratott filmet meg is kella jelenben ugyanúgy élni, ahogyan az már a jövőben megtörtént, ezért nehéz egy kicsit játsaznia z idővel, mert hogy megfordytható az szenélyes tapasztalatom.
ha ez már a jövő, vagyis elkezdődött a jűáték, sőt egyes elemei és képei, kapcsolatai teljesülketk, akkor isnehéz tudni mi a következpő lépes vagy stádium ahjoz hogy az adott jövő valósuljon.
azt tudom, holgy nem akarok kiszállni és más pályára állni, mcsak azért, mert ez az én életzem, nem az az én életem, a jűátékot kell lefuttatnom, ha kár láttam előre.
persze az is lehet hogy ha úgy kell lennie akkor mindenképpen az is fog történni, úgyhogy csak rá kell lazítanom iés intuitíve áramlani tovább így kerülök kvázi-véletlenül azokba aszituációkbam melyeket előre megírtam, lláttam megtörtlnéé.
a másik szál a játékban zereplő egyéb karakterek megtalálása, mintha ez lenne a garancia arra, hogy ez a játék valósul meg eés nem egy párhuzamos másik. de most is egyszerre több szálon fut a t9rtlnet - errők szólna majd az út-vesztő performance amire egyre kiváncsibb vagyok, mert kpzileg sözzefegezné ezt a pronblematikát és művészetterápiásat azt hoszem sokat segítene rajta, már így is sokat segített.

majd bekopizom ide. a bársony-julis útvesztő levelezést

amit látok a játékból talán most csak az a lényeg, mert muszáj szűkíteni től tág: az az akcuószínház cirkuszi s átor köztereken a Marom-mal karöltve.ami egyszerre színházi, bábos, pszichodrámás, drámajátékos, flashmob, happening, performance és küldetés-jellegű,, pr is van mögötte
a marsfilm forgatás
a fúzió rádiós hanganyag
a folyamat-teológoa-transzfromáció kiadása
a közösség létrehozása azokkal, akik gyűlnek éppen
nincs kizárva a hogy a Zoli szerves része ennek fiú-ként
és ott van a peti-karakter
a reklámszakma, pénzkeresős piros hajú lucia
. ott vana központ alakítási kísérletek, cégalapítás etc..
vetítős bábszínházazás
énelés kávézókban
mega kiáéítások kocsmákban
a lűmpagyár foglalás
az animációs film a képeim megelevenítésével
egy kocsma-központ létrehozása
és egy idő után kivonulás egy bioházba egy alkotó közösség alapító tagjaként
majd végezetükl a szerzetesi munka

talán a full-parát a fiúval mégiscsak módosítani lehetne a végén a játéknak
meg hiányoznak még gyerekek..
helyszínek dél-amerka pl.london pl. plussz s: bár megjelentek már a palettán..
performance-esküvő a barátság parkban láthatatlan gyűrűvel

meg sok-sok minden..
a régi játékokból leírások

másik prüfécia-teljesülés: gabi-néni féle, hogy olyasmivel fogok foglaklkzi , amben integrálok sok-sok területet, és ami még nem létezik
már akkor művészetterápiáva fogallkoztAMamikor nmég nem jött be az országba

művészetterzápia
táncetrápoia tanulás
csoportok
törzs szervezése

ekezdem megcsinálni a játékot és összeér végre minden, integráltan, egy ötörténetté..

A LlámpaGyár projektet mindennap erőstíeni imaginatíve az asztráltérnben s a párhuzamos lehetőségek világában építeni, mint a Kiafaludiék az űrhajójukat. Látom már és látom mnden reggel s hajlanban, minden este a csilagok alatt, naplementekor és napfelkeltekor, télen szikrázva, ősszel levelek között vagy a sárban, ködben világítva novemberben, tavasszal teli illatokkal, virágokkal, nyáron meg a melegben remegve erősnek lenni. Olyan ez a Gyár, mint az isten teste, mint egy Templom. Látom állni és látom emelkedni. s elképzelem ahogy a falai mögül hNGSZEREK SZÓLNAK, SZOBRÁSZOK ÉS FESTŐK DOLGOZNAK A ŰTERNMEIKBEN, STÚDUIÓ, RÁDIÓMŰSORSZERKESZTÉS ZAJLIK, FORGATÁS, FOTÓZÁS ÉS PRÓBATEREM, SZÍNHÁZI VAGY BÁBOS-TÁNCOS-TERÁPIÁS MUNKA. a LámapGyár projekt keretében kiállítások nyílnak, fesztiválok fellépőkkel, workshopok, műsorok, dinamikus meditáció, transztánc és a többi. Törzs szerveződik, felnőtt és gyerekcsoportok kézműves és önismereti foglalkozások, pályázás zajlik és kiderül, hogy a Lámpagyár egy kulturális Központ, melyet az első szabad társadalom, a köz hozott létre a köz terévé vált. Úgy hogy besétálunk a gyárba azzal,. hogyforgatni szeretnénk egy filmet, mint máshol is, itt iés ott a marsfilmbe.Mert nekünk ipari helyszín kell, s körbefotózva, filmezbe elindul a miunka. Az asztrálban ráerősítve a megvalósulásra faragjuk az érzést, a gondolatot, a vágyat, mígv azvalósággá összeérik sok ember közös akaratából megnyíló síkon. Így szeretmék gondolat-és érzelemszobréázkodni, költeni tudatállapotot, hangulatot változatatni, kísérletezni egy szabad társadalommal a hangulatcsoport és az akciószínház keretében. Egy szabad társadalomról álmodom, ahol átlaakulnak az utcák, a közlekedés a járműveken a hangulatcsoportos akcióknak hála felolvasások vannak, színházi előadások bevilágítva meg mindenféle ilyesmi, a köztereken az emberek szabadon lépnek kapcsolatba egymsáaal átlépve a tanult és nevelt korlátokat és idegenséget, kilépnek és belépnek a többiek közé. terápiás cirkuszi és színházsátrakban vagy egy gömbben játszanak az életükről egymásnak. az információk görcs-és érdekmentesen, szabaadon áramlanak, ahogyan a levegő, az emberek felszabadítva amagukat a megszokott és kikényszeríttet ritmus alól az áramlásra bízva magukat dolgoznak, segítenek, lépnek kapcsolatba, növeklik egymás energiaszintjét és nem csökkentik, inspirálják és nem gátolják egymást, kooperálnak és nem versenyeznek. átalakul ennek megfelelően az árukereskedelem, a szabadversenyes piac, a akpitalista világgazdasgá egy new-age-jellegű spirituális kommunizmusba, valami isten országába már itt e földön s kitűzzük a zászlót hogy itt épül az Új jeruzsálem. Kőfalai drágakövekből s az angyalok mértékével ,érve. Mert megérkeznek közben az anygalok vagy felismerjük végre hogy itt vannak közütlnk kék szemek mögé bújva vagy így vagy úgy, kezelhetetlen hiperaktívként, indigóként, csillaggyerekként, kristályként, antiszociálisként, autistaként, és az anygalok jönnek és levetvén maszkjaikat kezünket megfogva beállnak a körbe.
az utcák ennek megfeelelően nyílni kezdenek s az emberek egymás arcába, szemnébe néznek, szóba elegyednek, nem félnek többé egymástól, érzéseket, gondolatokat osztanak meg egymással m, tudást és képességet cserélnek, meginsdul egyfajta cserekereskedelem és tudástárasadalom, meginduln a szabda verseny helyett a szabad kooperáció. az arányosabb segítés, elosztás, egymás segítése valami kollektivitás ölén. ahol az emberek megértik egynást, bíznak egymásban és megnyílnak egymásbanak, mint diádban a tükrök s tavuk vize a másik lelkére loccsan.
megszűnnek a házfalak és testhatárok, a köz terek valóban a köz tereivé alakulnak.
az erőszakszervezetek az anygalok kezébe kerülnek s vidám csészealjaikon a drónok leszállnak a síkságra költői szépségő Kőbánya kispest metróvégállapomás határán avonatsínek között. látják ott a szivárványfüstöt és látják a zúgó gőzt hallani és ez az otthonukra emlékezteti őket, ezért hüssölnek egy leveset a csodás csövek árnyékában, a fémcsövekben látják a csövegekt tekeresgeni, forogni, áramlani a horizpontihg. Látják a füstöt és látják az elszórt csillogó ezüst és türkizkék tárgyakat s tócsák tükrében az első asztronauták feje csillgog.
gömböket hoznak ki újra, nagyot kéket meg a pici pirosat, több kisebb ezüstös fényeset meg egy diszkógömböt, erre futotta, bár már pattognak le róla az aranyozott minitükrök, aranyat, kéket és lilát s a gömbök pattogva, repkdve meneküknek a sztratoszférán keresve helyüket föld és ég menny és föld között, eldöntetlenül egy darabig, mint minden labda, hogy most a gravitáció hasson rá inkább vagy az antigravtitációm, hogy a Föld vagy egy másik bolgyó pályájára álljon esetleg meteoritként zuhanjon s keringjen a közöttben. s ezeket az idegengömbök aztán meg pláne a mentális zűrzavarban, hogy melyik pángalaktikus mezőre, hogy a földre-e vagy az égre, A mARSRA vagy a jupiterre vagy a Vénuszra jussanak el eme alakban új szíbeket és hőmérsékletet véve föl, félve az újabb halmazállapot-változástól, mert az ugye mégiscsak túlzás egyszercsak elfolyni, mint az idő, vulkánba olvadni vagy jéggé kristályosodni, gömbbé gyorsulni vagy tócsává terülni szét mikor már olyan jó testmeleg humanoid voltam.
nehéz a bolygókkal de az ott élőkkel könnyű Körbevesznek, mint a tánvcban, s addig énekelnek, amíg jobban nem érzed magad. Ezért nem értem, hogy a földömn ez miért nme így van. ahogy a nBhagawad Gíta óta (Jézus testetöltését leszámítva) nincs köztünk a mindenkit vonzó. miért nem élünk a szabad emberek társadalmában, ahol n yitottan, empatikusan, egymás hangulataát, egészségeét javítva a közös enerrgiaállapot emelésére törekednénk s ezzel degítenénk elő közvetve a saját emelkedésünket is. R

Rosszabbak vagyunk, mint atűzhányólk a marson, rosszabbak vagyunk minden tektonikus mozgésnál, mert amit csinálunk - mármint amit csinálnak az emberek, én nem - az mégcsak nem is a föld minősége.
A Föld ugyanis - szóval érted- mindent eltűr, mindent elvisel,, ősbizalommal van, táplál anyaként egyformán mindenkit, stabilitást jelent az anyagban és a többi. A föld minőségét megatnulva, megvalósítani nem ilyen alapokon kellene közösséget szerveznüónk, ahogy az emberek teszik most . egymás káárása. ez inkább szaturnuszi, hogy mást ne mondjak.

mint a bürokrácia arctalan feket lényei, ördögmajmai, mnem drónok, nem mert azok tiszta intelligencia, telepátia, nem is kicsi szürkék, nem. hanem arctalan fekete szaturnusziak.

Hátrálok megint befelé a sötétségbe. hogyan mondjam meg neked, hogy mennyire és milyen az, amikor holdtalan ablakok és naptalan ajtók nyílnak, mikor földbe és égbe gyökerezett lábbal, némán állok, mint a Hold és üvöltök mint a Nap. Mikor annyaira nem vagy és én annyira ott vagyok és álloka napon. Emlékszem, amikor a botnak árnyéka megnyúlik, hátrál és egyre kisebbé olvad. Mégsem belesűrűsödik a porba, a pontba önmaga körül, amikor dél van. Emlékszem az érzésre és a forró, remegő homokra Egyiptomban valamikor pithagórasz vagy Thálész idején. Emlékeszel a rhind papirousz a háromszögszámításokkal és emlékszel hogy a matematika egyiptomi, hogy a püthagoriezmus bölcsője Egyiptom.
ott áltunk mint fénylő üstökösök, mint felragyogó hajnal a tócsák pirosa közt.Amikor arcodba néztem az Holddá olvadt, mikor széttárja karját és a Nap is iszonyodva fordul el a saját középpontjába, a feketébe vissza. mert a nap belsje ahol a maghasadás zsajlik meg a héliumataomok átalakulása fkeete, ilyen a földi féény. ilyen mikor hirtelen megállnak a felhők és a farkasok és nagy csönd lesz.
és kint a réten, a sivatagban, a forró homokbaállok és keresem a keuzed keltette hullámokat,, az örökké át-meg-átrendeződő dŰnék között.
Kifojt a halhatatlanság elcseppent itala és mind felitta a föld, mint a tejet s annak üdvösségét, tudod, mint a napot a Sárkánby méhébe olvasztotta.
Az oroszlán szájába is szálltam s kiléptem a bélletes kapun- Engem kiköpnek a sárkányok is, nem kellek én semyelik túlvilági vadnak.

Ezért.."vad, rideg síkon állok
körülkeringnek, énekelnek
Adj szikla helyett kenyeret, édes!
Onts kalsászt szűz testedből gyönyörűséges!
Emelj nekünk csontodból házat, plaotát, fényes!
mindeig csak adj, engedd a testedet harapni, véredet inni nekóümk
életeet adj bőséges!

És azt is írtad, hogy "te miindig teljes búzameső voltál nekem" Mindig. és érett kalászokkal bólogató fejükben a sok-sok napsugár cseppje és a földanya érik.
A Nap egy cseppje kifröccsen és befogadja föld ahogyan a kentaurét
ott osztódni kezd
beágyazódik, osztódik tovább
szedercsíra és mindenféle gyümölcsök formáit véve föl a szent geometriábanamíg eljut a tökéletes, az embeti alakra. de itt sem áll meg. Mert ti nem tudjátok, de isten lesz belőle, anyagl lesz és szárnyai is nőnek, farka meg kentaurpatái, griffre emlékeztető vagy sokszemű csupaszáj halra, mint az evangélisták. lerttem hal, madár, csiga, béka, alma. Lettem ember s algává iszonyodva vissza anya is lette,
De ezzel az isten-magzattal méhembenn a pusztába menekültem s 'A forrás habja forgatott olya sebesen, hogy mikor elértelek egy voltam veled"
Délibáb kltávány angyalok, humanoidok idegen törzse, tükröződés, füst és fény, csipkebokor, agyonütő kőtáblák zaja csattan ns te állsz a türzes vigharban, kárpit meg frigyláda meg oltár kútba szült embriógyermek.
Fölnevellek.
"csak játszom. megépítem. Nézd!" Mondja a másik Rózsa én meg csak állok még mindig a gtüzes viharban ott kinn a sivatagban s el-nem-múló s véget-nem-érő lűábnyomaid nyomát kutatom az őszi avaron.
vagy ha kell porzsmenként szedem össze a sivatahgot, kistzűröm ujjaim közül, mint a Napot

Mi mindig együtt álltunk mint a Nap és a ÍHold, csak a világ ellentées felén tételeződve.

Gondoltam,,beleírom aza avatárokat, akik a te naplód részei, bárhogyan is használd őket. Szuperhősök a hjátékban vagy isten inkarnációi vagy egy színház keletkező művészneve ami mögött egy magát kereső ember űrnaplója áll. Szeretlek és ez nem változik Most virágszirmok gyűlnek elém. Az égből eső virágeső.
Ahogyan a Bhagavad Gítában és a Mahabharatában írják a zentekről (Buddháról és anyjáról is van ilyen törtlnet) takán Rámáról és krisnáról is, hogy a rájuk kilőtt nyilak virágokkként hullottak vissza rájuk. gyakran látom ezt az istenszekeret. Fehér lovak húzzuák, ott áll Arjuna abakon, mellette kék krisna, nyakán virágfüzér. Virágzik, ez a jó szó, az egész lénye virágzás.

Mióta megvan a sárkányom minden sokkal egyértelműbb és szerencsésebb. Végre szemntől szemben lenni egy ilyen lénnyel aki az ősidők múltját és valamiféle bolygónkívüliséget, ezt a hibrid minőséget hordozza, mesés és mitologikus.

De inkább krisna. Virágzik benne minden. A Szentek ilyenek, illatoznak. nem rothadnak el,, hanem párologja ki valóságggal bőrük aszentséget. jó illatv ez az Úrbak.

Láttak megszületni. rajtam is a burok felrepedt de gyönyörű volt! Milyen sikamlós-édews, véreses, egzotikus gyümölcs alakuú s ebből, mint űrhajóból ő vagy mint egy csepp ondóból s vérből Vénusz meztelenül kilép az óceánból.
kronosz falloszát levágta a kis zeusz, siratta Uránosz az ég is gaia a föld az időistent, de csepp vérből és ondóból Vénusz született nekünk ismételve s újból szólva az erósz mondát: A Föld és az ég nászából, a világosság és a sötétség születésekor, a férfi é a nő véréből a megtermékenyített tojásból Erósz, a szerelem születik meg újra egyesítve a kettőt, ezért reneszánsz és gnosztikus, rózsakeresztes, hermetikues, káldeus ésfinn éa minden ős mitosz ez egyben.
A Tohjás eaz egy szimbóluma, András szerint a megvalósult buddhaságé, a amaga három párhuzamson világával vag ymegvilágosodás helyes szerinti területével- mint a rogvédea teremtéshimnuszában ebben az egy és a kettő kibékíthetetlen ellenéte feloldódik, az istenember hósz teósz a tézis antitézis szintézise, a transuformáció lehetségessé válik, mégis több már mindt az egy, mert annak ön mahára reflketált s transzformált változata s mint ilyen minőség képes megújulni örökké világíó lángcsóvaként minket vonzásban és életben tartani. Szeretetként, életlendületként jelenve meg mint a bergsoni teremtő fejlődéásben. ez az intenzitás sokban rokona sztoikus világlélekkel, az anaximenészi aér, tüzes levegőével s nem más, mint brhamá ki és belégzése, vagyis prána. Így jellemze Lao ce a Tao-t is.
Ó, a Gyár! Megérkeztünk a mához. Azt hiszem nincs is ennél csodálatosabb.
Minden irányból bevonzó, koncentráció, intenzió, integráció a kör, a test, a lélek középpontján. olyan minta a nap és a sugarak ki és belégzéskor.





ez a rész tavasszal lesz leforgatva Inotán, a hőerőmű melletti meddőhányókon. Kellek én és az aktuális Fiú: szerintem ez lesz a Lász. Mi vagyunk Leonce és Léna. Nagyon szuper volna, ha sikerülne egy nyolc tagú görög kórust összeeszkábálni pirosba öltöztetett emberekből, akik félkörben, rézsút, így meg úgy körbefognak minket. Ide is jöhetnek az űrlabdák. egy asztonauta-jelmez és egy odatett repülő csészealj kelléknek, csak azért, hogy be legyen ágyazva a filmbe és meglegyen a kontinuitás..

Árik Zsófia:

Ameno Kardal


misztériumdráma három felvonásban



Szereplők:
Leonce
Léna
Kar: 8 tagú
Kar 1


helyszín, díszlet, fény, hang, látvány, jelmez, kellékek:

A legfontosabb, középső elem a kő vagy szikla (fekete kocka). E felett a csillagos ég van (vetítve). Máskor vörös naplemente vagy napfelkelte. Máskor déllé változik és előtte ebédlőasztal lesz. A Kar körbeveszi, mögötte félkörben áll vagy rézsútosan mellette, előtte. A tér mozgások és szituációk által oszlik terekké és ez az időt is tagolja. Itt van a találkozás a Karral, ez a Kettő találkozása, a kő fölött-ről szól le a hang és a három hang is. A telefonhang oldalról szól be. Asztal illetve teás kancsó, teás pohár van oldalra bekészítve. Lufik és zsinegek is. A végén szivárvány lesz a kő fölé vetítve. Jó lenne a Követ megforgatni vagy forgószínpadra rakni, ha ez nem megoldható, akkor az ég tudjon megfordulni a rávetített csillagokkal. A fényen múlik minden és a hangokon. Lehet az egész darab eltáncolt vagy egyes elemei eltáncolhatóak. Legyen celofán is, illetve a díszlet mögött hátul lemezek, fémek, alufólia és tükör a dörgés, csörgés hangjaihoz. Fémek, tükröződés és árnyjáték. Liszt, fehér testfesték, angyalszárnyak. Művirágok, szappanbuborék fújó, pöttyös labda. Ugrókötél, hullahopp karika, balettcipő Egy hal. Sarló. Telefon. Nagy színes latex anyagok. Képek és égő tűz. Asztal, két szék, teríték. A kar fekete alapruhába van öltözve, esetleg egy kis pirossal. A Kar 1 hangsúlyosabb pirosat kap a torka köré. Leonce- on kék alapruha és angyalszárny van. Lénán piros alapruha és piros rakott szoknya, vagy tütü és angyalszárny. Persze a szárnyak fontos kellékek. Ezek lehetnek kékek, fehérek, aranyszínűek, ezüstösek vagy pirosak, zöldek vagy narancsos sárgák, csak feketék ne legyenek, az Isten őrizzen meg minket a fekete szárnyaktól! Színes fénnyel is meg lehetne oldani. Az első szín piros és fekete. Az első szín a kék. Ennek folytatása a vörös. Aztán újra - megkönnyebbülés - kék következik. Majd sárga, és narancssárga: a dél színei. Amikor a telefonhang szól elsötétül minden, csak a csillagok világítanak és a lányon van egy kis halvány fény. Léna emlékei lehetnek mögéjük-rájuk vetítettek, konkrétan mini-mozit lehetne levetíteni esetenként szuper nyolcassal..Gyerekkórus szerepelhet az elején és a temetős-feltámadós jelenetnél. A krétakör meg lehet rajzolva a Kő körül, de lehet egyszerű fénykör is, szeretném, ha rituálisan liszttel lenne 'felszentelve' a hely. A tűz lehetne valódi, a képégetésnél ha ez megoldható. Sötétedések - világosodások vannak, több színű fény kell, ez az időt tagolja és érzelmeket is megjelenít. A ritmusváltások, dinamizmus és mozgás tagolja a szövegeket, a belső dinamikában bízva drámai szövegből dráma válik, persze ennek megvalósulása mindig jelenlét - függő, ami intenzitás, koncentráció és inspiráció. Fontosak a feszítés és lazítás ritmusai, az egyéni és közösségi rítusok, ahogyan egy törzsközösség vagy egy párkapcsolat rendeződik, ezeknek mozgásos formáit keresem s annak stádiumai, kinagyítva állapotokként, emlékképekként vagy folyamatában adják a látványt. A darab egy párkapcsolat története avagy megváltástörténet.

Első Felvonás, első jelenet
(Kar, Léna)

Kar ( a Kar egyes tagjai egyesével szólalnak meg, egymás szavába vágva vagy kiegészítve)
kar 1: - Az első hullám összetörte.
kar 2: - A második hullám széjjeltépte.
kar 3: - A harmadik hullám darabjaira mosta.
kar 4: - A negyedik hullám összemarta.
kar 5: - Az ötödik hullám fogain fennakadt.
kar 6: - A hatodik hullám gyengéden karjaira vette
kar 7: - S a verdesés, az iszonyat minden zengésével
kar 8: - puhán mint a bársony és síkosan, mint a selyem
kar 1: - bőrét nyalta a hullám.
kar 2: - Gyengéden megmosta arcát.
kar 3: - Kezeit.
kar 4: - Bordáit.
kar 5: - Mellei alá nyúlt.
kar 6: - A haját simára fésülte.
kar 7: - A hátán lecsúszott
kar 8:. - Körmeit lecsiszolta.
kar 1: - Lábai bőrén játszott.
kar 2: - Hasán csak szégyenlős kamaszszerelemmel
kar 3: - De ujjaival, ahogyan a nyár.
kar 4: - Nyaka nem meredt ki, mint rendesen.
kar 5: - Fogai zápor. Mosolyával.
kar 6: - Ajka fehér lett, mint a letépett fejű rózsa.
kar 7: - Szirmai kifakult véresen bőre mellé úsztak.
kar 8: - Melle nem hullámzott.
kar 1: - Szeme nem nézett.
kar 2: - Libabőrös nem volt.
kar 3: - nem volt elrútítva a teste.
kar 4: - csak mint a tapasztalt nőé alvás alatt.
kar 5: - Szempillái és szárnyai nem hátára tapadva, hanem mellettte vitorlaként szétterülve.

Kar tagjai egyszerre: - Fehérek.
Kar tagjai soronként egyenként:
kar 1: - Merevek.
kar 2: - Nem hiszem.
kar 3: - Csak mint az alvó test egyre fehérebbé válva.
kar 4: - Mint az ágyban fehér párnák közt
kar 5: - Tükröződik.
kar 6: - Megfeszülve alszanak.
kar 7: - Némán fázva.
kar 8: - Tükröződve.

Kar tagjai négyen középen egyszerre:
- Ameno. Ameno glorie. Ameno glorie. Ameno glorie.

Kar két legszélső tagja egyszerre:
- Akkor is csak a maradék üdvözül!

kar 1: - Hol marad?

Léna: - Barlangba szeretnék visszabújni. Mint egykor a Teremtés árnyékába. Az anyaölbe. A fák alatt. A házak belsejében. 'Kutyaólak csöndje'. Meleg van. árnyék van.

Kar 1, 2. 3: Itt van. Barlang van itt. otthon vagy.
Kar 4: - Hol maradtál? Hova maradsz?

Gyerekkórus: - Karcolások

Léna: - ölelnék, nem ölnék.

Kar 1: - "A saját halálát add ó Uram, mindenkinek, mely kín, gond, szerelem közt önsorsából nő ki lassudan"..
Kar 2. - " Mert nem vagyunk mi csak héj és levél. De a gyümölcs, a lényeg és a cél: a nagy halál, mely bennünk terem"
Kar 3 : - Fölkelt a nap. És minden, mi puszta volt eddig, kivilágosodott és meglátszott a puszta. A Hely.
Kar 4: - "Én magam inkább a középre állok."
Kar 5: - Itt vagy. vagy inkább itt maradtál.
Kar 6 : - Kibújnék az árnyékomból. De barlangból kimerészkedni is gyávaság.
kar 7: - " A tűz lobog."
Kar 8: - " Becsukódnak a nappalok".
Kar 1: - " Kint kései sirató."
Kar 2. - " Magvát veti ki a hó"
kar 3: - "A tél megőszült. Hirtelen őszült az meg, mint az Isten."
kar 4: - Ősz van. Megőszültél.
Kar 5: - Ez egy állapot.
kar 6: - "De dolgok nincsenek, csak cselekvések vannak."
kar 7: "A világ tények halmaza. A tény az, ami: van.".
kar 8: - A tény valami tényleges-van.
kar 1: - Mi az, ami adott? ami marad?
kar 2: - Zavaros víz a csésze alján.
kar 3: - Üledékek vagyunk, akik ide iszaposodtunk vissza.
kar 4: - Magunkat elhagyó és mégis magunkban maradó lényegek.
kar 5: - Mozgó állapot. Mozgó lényeg a cselekvés.
kar 6: A semmi kifeszített állapota.
Kar együtt: - Cselekedni kellene!
kar 7: - De a jelen a legmozdulatlanabb.
kar 8: - És a felhők mozgó ürességgel másznak el feletted és rád mordul a reggel az a józan, az a sárga és a Nap ébredő szemmel végigfigyel a tájon. ,meglátja csontváz valómat párnák alá nyomott szorongásaimmal. Rám néz és elfordítja fejét, de szemeit nem veszi le rólam
ásványvizet töltök néma mozdulattal
- olyan ablakokon kidobott papírszemét az életrajzai-ami rád néz és elfordítja fejét de szemeit nem veszi le rólad

(Makszim, Kiszakadások története-részlet)

Léna: - Ébredni kellene!

Kar 1: - Hétfő. Valami új kezdődik.
kar 2: - Kedd, kavicsok, semmi.
kar 3: - Szerda, porrá őröl a szerda.
kar 4: - Csütörtök, megnyugszol.
kar 5: - péntek, igen a péntek az jó.
kar 6: - szombat, visszavonulni kell a felhőkkel.
kar 7:- vasárnap: Istennel töltött idő.
kar 8-al együtt:- És a történet kezdetét vette

Kar 8: - "Mert lehetetlen a koppanás nem koppanása".
kar 1: - Csak az út van.
kar 2: - Csak az út keménysége vagy lágysága az, ami van
kar 3: - A többi mind ugyanaz.
kar 4: "Az út felfelé és lefelé ugyanaz."


Első felvonás, második jelenet
(Leonce, Léna, Kar)

( Leonce valahogyan bekerül a színpadra)

Leonce: - Nem igaz.
kar 5: - Csak az út van.

Leonce: - Az út mégis valami tétova kóborlást jelent.
Léna: - Rajongok.
Leonce: - A valóság az, hogy elfáradtam.
Együtt: - Csináljunk egy boldog béke-pillanatot!

(Megtörténik. Kimerevedik a kép, megtart minden póz) Szünet

Szünet.

Szünet.

Leonce: - Most már ideje dönteni.
Léna: - Huszonöt.
Leonce: - Ez az utolsó szavad?
Léna: - Az a baj, hogy a válaszom a magam számára is csak egy bizonytalan huszonöt marad.
Leonce: - Mégiscsak maradjunk. Ketten.
Léna: - Nem találsz rám. Nem.

(játszani kezdenek. vagy komolyan veszekedni. Bújócskázni. Előjáték jellegű közjáték)

Leonce. - De.
Léna: - Nem
Leonce: - De.
Léna: - Nem.
Leonce: - De.
Léna: - Nem.
Leonce: - Dem.

Léna: - Itt vagyok - Itt vagyok. - Itt vagyok. Csak az ördög tudja hol vagyok!
Leonce: - Elbújnék egy asztal alá.
Léna: - Ajtóstul rontanék a házba.
Leonce: - Ágyba feküdnék egyedül.
Léna: - Viszlek, viszlek magammal.

Léna: - Tüzet viszek, nem látjátok?

(körjáték a Karral)

-Tűz. Tűz. Tűz. Tűz.
- Hagyj ellobogni, lobogni, ellobogni. Élek. élek. Élek. Lélek. Lélek. Lélek. Éget. Éget. Éget.

Kar 1: - De jön a Szél és vihar jön.
kar 2: - Jön a víz és elmossa.
kar 3: - Jön a föld és letörli
kar 4: - kövek összezúzzák.
kar 5: - patakok visszamossák.
kar 6: - Nap elsüti, víz nem öntözi mégse
kar 7: - a szerelmet..
kar 8: - "ki viszi át? ki viszi át fogai közt tartva a szerelmet a túlsó partra??"

kar 1: - a földbe hullott magot
kar 2: - tüskék megfojtják.
kar 3: - madarak elkapkodják
kar 4: - eső elviszi, Nap nem szárasztja
kar 5: - betonra esett, gyökerezni nem tudott
kar 6: - kemény földre esett, nem tudott benne.. megkapaszkodni.
kar 7: - szegény mag
kar 8: - Jó földet akar
kar 1: - "Hullni, hullni hagyja.."
kar 2: - " A maga vesztőt az Isten is hullni hagyja.."
kar 3: - " ..s nem fogad be semmi anyaöl".

Léna: - Ennyit a földről, a barlangról az árnyékról.
kar 4: - A tűzről, a vízről és a lélekről
Leonce: - Arról, hogy egyedül vagyok és ez rossz így.
Léna: - Arról hogy nem vagyok egyedül és ez így még rosszabb

Mindannyian egyszerre: - Isten van.

Leonce: - A mag nőni szeretne
Léna: - A föld befogadná.
kar 5. - a semmibe hulló magot.
Leonce: - El kell engedni, hogy belehulljon.
Léna: - Az a feszültség, amíg magadnál, magadban tartod.

kar 6: "A maga vesztőt az Isten is hullni hagyja.."
kar 7: - " s nem fogad be semmi anyaöl."

( egy oldal a kéziratból hiányzik itt, folytatás a következő oldalról:)

Léna: - Neked is jó reggelt! Ki vagy?
Leonce- "Szaladok. A vihar elől az emberekhez". Ki vagy?
Léna: - Nem úgy: te állj s felelj ki vagy?
Leonce: - Olyan, aki a csillagok alatt esett és kelt. Akit a fekete öntözött. Asszonyok kitakartak s betakartak. Olyan, ki mégis, mindezek ellenére egyedül kószál.
- Kisfiú vagyok.
Léna: - Azt hiszem, te vagy az, akit kerestem. Leonce a másik bolygóról, a csillagfiú. A kékhajú Leonce. Olyan sokszor éreztelek, kerestelek a Szélben meg a csillagokban. Félrehajtottam minden éjszakát, hogy odaát, ahol egy kis hideg fény van megsimítsam fehér arcod, kihűlt kezed. Csillaggyerek.
Leonce. - Elbújtam s előbújtam.
Léna: - Látod azt a sziklát? (a fekete kockára mutat a Tér közepén) Az takart el előlem.
Leonce: - Látod azt mondtad, jó reggelt, s közben éjszaka van, mint a Holdon mindig. Mind a ketten a hajnalt várjuk. Mondd csak, te miért vagy egyedül?
Léna:(kifelé a közönségre mutat végig) - Csak annyira vagyok egyedül, mint itt mindenki

(Kar elborzad, hátat fordít nagy megrökönyödéssel)

Léna: - Ledves. Üljünk le erre a kőre. (Szünet) "Én balról, te meg jobbról."( Szünet) Sok közös van bennünk. (Szünet). Te meg én találkoztunk most. (Szünet) Úgy is van
Leonce: - Várj, mutatok valamit! (elővesz a zsebéből egy halat, megmutatja, a lány megvonja a vállát)
Léna: - Én a virágokat és a szelet sokkal jobban szeretem. Amúgy kavicsokat gyűjtök.
(láblógatás a sziklán, gyerekes zavarbajövős helyzet mozdulatai, hajcsavarás, lábak keresztezésének váltogatása, egymásra néznek, újra el oldalra stb..)
Leonce: - Történt már veled úgy, ahogyan velem?
Léna: - Miért veled hogyan történt?
Leonce: - Egyszerű történet.
Léna: - A pillangók élete is egyszerű, ahogyan a ..
kar 1: - ahogyan a halaké,
kar 2. - a madaraké,
kar 3. - a köveké,
kar 4: - és a farkasoké.
kar 5: a buszoké,
kar 6: - a fáké,
kar 7: - a házaké,
kar 8: - a tárgyaké a falakon,
kar 1: - a szobákban. 'dans le chambre'..

Leonce. - Mindenesetre örülök, hogy találkoztunk

(megfordul körülöttük a csillagos ég. Leonce menni akar, de Léna visszatartja)

Léna: - Egyedül vagyunk. Teljesen egyedül.

(megtapogatják egymást)

Leonce és Léna együtt: - Nem vagyunk egyedül.

(Ütik egymást. Aztán leülnek, szituációs mímes mozgásgyakorlatok a helyzet megoldási alternatívái, egyensúlykeresési gyakorlatok, helycsere)

(Szünet) teljesen lenyugszik a pulzus, a légvétel elcsendesül

Leonce: - Szeretlek
Léna: - Ott tartottunk, hogy köveket gyűjtök. Minden zsebemben találok egyet. Ezeket néha elajándékozom, de senki sem érti. Nem értik, hogy golyót kapni a tökéletességet jelenti. Hogy a kövek bolygók. A kövek sugárzások, azaz erők. Mozdulatlan, lelassult információ, sűrített, kristályosított intelligenciaforma. Én tudod a különböző színekre festett üvegkavicsokkal is... csak azt akartam.. azt szerettem volna.. (majdnem sír).. hogy szeressenek.. Hogy megértsenek. Ez olyan, mint egy egész galaxist ajándékozni. De az emberek nem értik.
Leonce: - Én meg katona voltam, földre estem.
Léna: - Szeretem az utcákat, ha vizesek.
Leonce: - Részemről a hideg eget.
Léna: - Rossz ember voltam, de angyal akartam lenni.
Leonce: - Szerintem mindannyian angyalok vagyunk (Szünet)
Léna: - Szeretlek.

Kar egyszer: - És a történet kezdetét vette.

(Mozgásszínház, némajáték. Sörliznek, futnak a Kő körül, játszanak, lassan köréjük zárul a Kar gyűrűben)

Léna: - Kitapogathatóan körénk zárult a tér.
Leonce. - Egy kéz tart vissza hozzád, nem mehetek el tőled soha örökké.
Léna: - Ennek valamiért így is kell maradnia.
Leonce: - A hely, ahonnan idejöttem, messze van. (Szünet) De ez az 'itt' olyan furcsa.. (Szünet)

Leonce: - Add ide a kezedet! Ez a kéz sohasem üres. mert teljesen benne vagy. Látom benne a múltad és a jövőd irányát, az arcod, mint a Napban és a Holdban.
Léna: - Gyászolok. ahogyan ez a fekete ég is. Ezért fehér ruhát veszek

mindketten, gyorsan: - Ütött az óránk, egy-kettő!
(vetkőznek, alattuk testszínű sztreccs alapruha van. Öltöznek, angyalszárnyakat vesznek föl, segítenek egymásnak)

Léna: - Önzőek lettünk, mert szentek akartunk lenni.
Leonce: - Megvakultunk mert látni szerettünk volna.
Léna: - Felfelé hullunk vagy lefelé?

(Léna fejenáll, kézenáll, A Kar tagjai segítenek neki a pózokat megtartani. összegömbölyödik, toporzékol. improvizáció Leonce figyeli mozdulatlanul, érzelemmentesen).
Léna: - Kitörni kellene!

(Fémek hangja. dörgés, villámlás, recsegés, koppanások. tükröződések. Celofán burkok kerülnek be, burkokból szabadítják ki magunkat, bebábozódnak és kibábozódnak, belül árnyjáték van, sziluettjáték a fénnyel, árnyékkal, vetítés is zajlik festékfolyatás, magzat az anyaméhben, NST hangok. Születés után kiszállva fehérre festik egymást testfestékkel. Ez lehet szenvedélyes, heves és lehet nagyon lassú, gyengéd. Mindenképpen rituális-szexuális, a ritmusát a pár dönti el, beavatásos festés.)

Együtt. - Ilyen nászéjszakát szerettem volna.
Léna: - Tudod, újjá akartam születni veled. Akkor bennem a világ is újjászületik és boldogabb lesz, ha én is boldog leszek. A kincseimet megtartani kellene vagy odaadni. Nem tudom mire vagyok képes, merhetem-e.

Leonce: - Ez egy eldöntetlen kör. Lépj ki a krétakörből!

(Leonce lisztet szór Léna és a kő köré, a lány táncol forogva végig a körön)

Léna: - Ez olyan, mint egy Naprendszer születése.
Leonce: - Szeretném szétrepeszteni körülötted a burkot. Segítek neked megszületni.
Léna: - Ott voltam minden halálodnál és születésednél. Ismerem a múltad. Minden arcod. Ismerem benned a jövő irányát. Egyedül a jelen: az a bizonytalan.


Második felvonás, első jelenet.
(Leonce, Léna, Kar)


(Fény le, Kar takarít, bejön középre egy asztal (vagy a fekete kocka lesz megterítve) két oldalán egy-egy székkel, teríték, sárga fény emelkedik)

Léna: - Közben dél lett. Minden menjen rendben. Nagy a munka kicsi a zaj. Tudod: számomra legfontosabb: a stabilitás!
Leonce: - Ne félj, tartalak, ha kitartasz mellettem.
Léna: - Főztem. egyél.


(az oldal a kéziratból hiányzik, folytatása következő oldalról):

Leonce: - Nem, drágám. Sajnos nincs tökéletes egység. Ehelyett pulzáló fenntartása van a fénynek és az anyagnak, fénnyé gyorsul és anyaggá lassul minden. Ez a harc, a szabadság és az indifferencia.
Léna: - De az indifferencia már nem szeretet. Az Egy képtelen rá, ezért csak a Kettő tud szeretni és én egy akarok lenni veled.
Leonce. - "A kettő konfliktusát az Egy oldja meg a Hármon keresztül".

(Kar 1, Leonce és Léna felállnak valamilyen formában hármasságot szimbolizálni)

Kar 1: - Ezért álltunk így fel.
Léna: - Miért szerinted ez most egy kielégítő és megnyugtató megoldásnak tűnik? (Leonce tanácstalanul áll, Léna nézi, idegesen topogni kezd és kifakad, improvizáció)

Léna (meséli Kar 1-nek): - És itt csörrent meg a telefon. Odaálltam. Tudod, félek odaállni, de néha muszáj és akkor odaállok. Közben a tükörben néztem magam.
Léna (Leonce-nak, érzelmileg teljesen másképp, feldúltan). - Miattad, miattad van ez az egész. Nem miattam
Léna (még mindig Leonce-nak aztán kifelé): - Az is miattad van, hogy már megint beesteledett.

(Szünet)

Léna: - Ne nézz rám így! Mintha én tehetnék róla, hogy ez az éj fekete lepel megint ránk borult s burokként kötött újra össze. Tudod mennyire nem tudom a fejemen az eget egyensúlyozni. Tudod mennyire nem mindegy, hogy milyen színűek a felhők meg hogy este van-e vagy reggel, esőfelhők jönnek vagy aranyidő van. Utálom a szaturnusziakat! De ez a fekete... védelmező is volt. Úgy éreztem magam ott és akkor ahogyan anyám ölén érezhettem.

Léna (kifelé a kar 1-nek): - Tizenegyedike van- mondta akkor ő. Tudod, az a határozatlan huszonöt, amit válaszoltam, ami azt jelenti, 'nem' valójában a tizenegyedike is. A katasztrófa napja. Az első találkozásunk.

Leonce. - Ó, mintha a temetésed napja lenne!
Léna: - Az volt, de azóta újra megszülettem Széltől és víztől, esőtől meg Lélektől, hogy hogy nem élve eltemettek el s a föld alól, akkor is, újra is megszülettem.

Második felvonás, második jelenet:
(Kar, Leonce és Léna)


(A Kar tagjai, mint gyerekek ugrándoznak, virágot szednek, lepkéket kergetnek, vetített kép forog közben, középen egy szupernyolcasról, gyerekkori emlékek forognak. Léna épp akkor jön elő földesen, Leonce a másik oldalról váratlanul. Egyikük sem tud mit kezdeni a másik jelenlétével)

Kar1: - Akkor összegezve ez a darab a te meghalásaidnak és új életeidnek szűk montázsa?
Léna: - Miért ez önző dolog?
Léna (kifelé, a közönségnek): - Ti ezt önző dolognak tartjátok?

Léna (Kar 1-nek) :- Tudod, Leonce és én gyakran jártunk kint a szabadban és ilyenkor piros és kék virágokat szedtünk, mégis rothadó szaga volt az egésznek így utólag, pedig akkor tavasz-szaga volt. A diafilmkocka széle megégett, felhasadt, nem lehetett újra lejátszani. Sejtettem, hogy csak álom, de csak néha, félve és bizonytalanul mertem utalni erre neki, nehogy felébresszem. Tudjátok mint amikor az álmodónak halkan a fülébe súgjuk az igazságot, vagy a szíve fölé bánatűző levelet takarunk, vagy amikor a megvarázsolt kagylót az ágya alá rejtjük, felrajzoljuk a franciaágy fölé a csillagokat gondolatban és .. és..

( Leonce bejön. Kék haja van):

Leonce: - Piros virágokat hoztam neked, Léna.
Léna: - Nem sírtak, amikor letépted őket?
Leonce: - Nem, ehelyett nevettek és csilingeltek örömükben, mikor megtudták, hogy neked hozom őket. Ők a te koronád ékkövei lesznek, ragyogó sugárkoszorú a tündérkirálynőnek
(a koronát ügyetlenül Léna fejére teszi, ügyetlenkedik vele egy kicsit, meg is botlik)
Leonce: - Igazítsd meg kérlek, ügyetlen vagyok

(mindkettejük hátán lógó kék szárnyak vannak, mindketten mezítláb)

Leonce: - Megáll az idő amikor veled vagyok.
Léna: - Ez így van, de jó ez? Én megijedek ettől, a megváltozott időtől és tértől, ez a valószerűtlenség..
Leonce: - Miért kérdezed folyton, hogy jó-e? Miért, talán nem jó?
Leonce: - Az a te bajod, hogy mindent meg akarsz érteni.
Léna: - És ezt épp te mondod! "A szívem elvesztette a kapcsolatot a fejemmel", emlékszel? Na, ez se helyes így.. (mutogatja, hogy Leonce sincs teljesen rendben)
Leonce: - Nem tudom. De én nem érteni, hanem érezni akarom, hogy szeretlek.
Léna: - Biztos, hogy én vagyok az akit szeretsz és nem ez? (cigánykerekezik) netán ez (bukfencezik), vagy talán ez (fejen áll, kézen áll), esetleg ez, (felkacag) vagy ez (megsimogatja a fiú arcát, félrefordítja a fejét) körbe ugrándozza, csiklandozza, játszik vele, hozzábújik, makacskodót játszik, elvesz tőle valamit...) -t szereted bennem?
Mégis mit vagy kit szeretsz bennem Leonce??

Leonce: - Igen, ezeket mind szeretem. De még ezeknél is sokkal többet: Téged szeretlek s a távolságot, mint üveggolyót..
Léna: - Hagyd az üveggolyókat!
Leonce: Téged tartalak a kezemben
Léna (félre): - Ha ugyan van kezed, s nem démon az is, Leonce. Már nem hiszek a kezed s a magad valóságosságában
Léna (megváltozva, hangosan kifelé Leonce-nak) - Add ide a kezedet, hadd érintem az arcodat is!
valóságosnak tűnsz, mégis csak annyira vagy valóságos, amennyire az embernek álmában tűnik valami valóságosnak.
Leonce. - És én filozofálok!
Léna: - Én csak félek. Az időtől, ami illúzióval telik és tőled. Attól, hogy nem vagy - s talán titkon attól is, hogy nem vagyok. (kilép előre, Leonce kilép hátra a fényből)

Második felvonás harmadik jelenet
(Léna, Kar, Kar 1)

Léna (Félre a Karnak): - Igen, ilyesmikről beszélgettünk.
kar 1: - Ne félj. nem vagy te ezzel egyedül. Én egy sor angyalt ismerek, akiknek hasonló gondjuk van a valóságosságokkal.
Léna: - Tényleg?
Kar 1: - Tipikus angyalprobléma. A 'nem azonosítom magamat a testemmel' - hülyeség.
Léna: - Azt hiszem igazad van. De ez azért mégiscsak furcsa. Az énkép dolog a tükörben. Mindegy, nem paráztatlak ezzel.
kar 1:- De, mondd csak el bátran
Léna: - Se bátor nem vagyok se beszélni nem akarok erről.
A lényeg az, hogy a városból hiányoznak a virágok, a madarak, a fák és hiányzik a levegő is. Meg nagy eget akarok látni.
Kar 1: - Azért a Nemzetinél jó leülni.
Léna: - Igen ott jó. Meg a Duna parton vagy az Alagút fölött. Egy csomó jó hely van. Gondolkodós helyek, ahol az emlékeidet és érzelmeidet hagyod, megnyitott színes csatornákat, amiket a következő járókelő tudtán kívül belélegez majd. Azt, hogy ott voltál, a része lettél. Nagyon furcsa ez az egész.
Kar 1: - Ismersz valakit?
Léna: - Nem tudom, hogy ismerek-e.

(A Kar tagjai járókelőkként haladnak el, rendezett sorokban a járdán, vagy járműveken kapaszkodnak, bicikliznek, mozgólépcsőn haladást imitálnak, etc..)

Léna: - És ha megállítom a képet, mint a mártrixban megállnak? (megállnak, megtart a póz) és ha azt mondom, tapsolok egyet tovább folyik minden?(elindulnak). Érdekes. A tudat befolyásolja a létet, mondják. meg mondják azt is, hogy a világ mint akarat és képzet. Mindegy, nem akarlak terhelni ezekkel a részletekkel, ne haragudj.
Kar 1:- Folytasd csak.
Léna. - Csak olyan nehéz könnyen járni! Úgy értem kikerülni a pocsolyákat vagy beleugrani, játszani a járdaszélén egyensúlyozósat. Olyan nehéz. De én mindig boldog vagyok.
kar 1: - Ez jó.
Léna: - Tudod én egy másik országból jöttem.
Kar 1: - Tudom és Leonce is,.
Léna. - Ő is de Leonce nem úgy ahogyan én.
kar 1: - Hadd töltsek teát neked

(kar egy teát tölt a kancsóból a pohárba, Léna megissza)

kar 1: - És hadd töltsek még egyszer:

(Kar 1 tölt, Léna megissza)

Léna: - Köszönöm.

kar1: - Megpihenni kellene.
kar 2: - Nem elpihenni, hanem megnyugodni,
kar 3: - megtérni.
kar 4: - Itt béke van.
kar 5: - Ez a Csend háza.
kar 6: - Ez a béke háza.

Léna (issza a teát): - Igen (issza tovább)

kar 7: - ez a Fény háza.
kar 8: - ez a Hold háza.

Léna: - Hagyjátok már abba!

(Kar megsértődötten összefonja a kezét, arcot vág)

Léna: - Nagyon jó Istennel élni!

(Kar bólint)

Kar (együtt, egy irányba nézve hirtelen, rá): - És Leonce?

Léna: - Ő velem jár, nem Istennel. talán rajtam keresztül jár Istennel, Ó ha én már átlátszó volnék és tökéletes.

kar1: - Ha átlátszó volnál édesem, akkor most mindannyian látnánk ahogyan a tea végigfolyik a nyelőcsöveden és lefolyik a gyomrodba, meg látnánk a szerveidet dobogni meg a nedveidet áramlani és az irtó gusztustalan lenne.
Léna: - Javíthatatlan vagy, Karnagy.

Léna: -Igen, ilyen szeretnék lenni, baj? Ez a szent dolog olyan....

(Leonce bohócruhában bejön, Léna gyorsan búcsúzik)

Léna: -Ne haragudj, de nekem most mennem kell (és feltesz egy krumpli orrot)
(orrhangon folytatja): - Halaszthatatlan dolgunk van..

kar 1: - Menjetek csak! Jó munkát!
(Kar leteszi a poharat a kis asztalra, azzal együtt hátrál, elmenőben szól utánuk:): "és vigyázzatok, hogy meg ne üssétek a lábatokat a kőbe!"

Leonce: - Hogy értette ezt?
Léna: - Ő már csak ilyen. Ez egy furcsa áldáskívánás volt, olyan, mintha átok lenne, de ne ijedj meg a stílusától.
leonce: - Végülis köveket cipelni megyünk.
Léna: - Úgy van.

(hátizsákok vannak rajtuk, benne zsinegek)

Harmadik felvonás első jelenet:
(Kar, Leonce, Léna)

(Kar tagjai járnak-kelnek, Köveket cipelnek, tesznek le, vesznek föl, nézegetik, örülnek neki vagy kidobják, becsmérlik, elcserélik, mutogatják, elrejtik, ellopják, etc..) a letett köveket Leonce és Léna fölszedi, zsineggel lufit akasztanak rá és felküldik a levegőbe)

Leonce: - Nehéz munka hordozni egymás terheit
Léna: - Nagy a munka kicsi a zaj. Ezek csak.. (szünet).. kövek. Ha nehezek, hát nehezek. Ne elégedetlenkedj, inkább légy boldog! Te is tudod, hogy ez kitűntetés!

Leonce: Ha meg nem köveznek érte minket is a végén.
Léna: Szép kis mulatság lenne, de már régóta nem szokás, köveket gyűjteni más dolog, de dobálni....(szünet) azt nem szabad! (ujjával mutatja)

(megállnak. a Köveket mind egy helyre viszik, halomba hordják, aztán leülnek középen a Kőre)

Leonce: - Úgy ülünk itt, mint régen
(lábát lógatja, himbálja)
Léna: - Azért nem teljesen úgy. Azóta újjászülettünk.
Leonce: - Én azon az estén születtem újjá általad
Léna: - Nem általam, ezt te is tudod, én csak közvetítő vagyok
Leonce (kitart omladozó ateizmusa mellett): - Akkor a csillagok csinálták. Mit tudom én, nem érdekel, ki csinálta. A csillagok könnyeit, ahogyan virágok szirmait is szívesebben cipelném, mint ezeket a ...nehéz köveket.
Léna: De a te dolgod: nehéz köveket cipelni. Tudod, hogy ezek tartanak itt, hogy fel ne repülj, mint egy elszabadult papírsárkány vagy héliumos lufi. Ezek kötnek ide, szóval: ne ellenkezz!
Leonce: - De nekem nincs kedvem köveket cipelni, nem érted?
Az emberek ráadásul röhögnek rajtunk!
Léna: - Te látsz bárkit is aki nevetne?
Léna (ki a közönségnek). - Miért nem nevettek? Nevessetek! Most miért nem nevettek rajtunk?
Legalább valami hasznosat csinálunk, teljesen mindegy, hogy nevetnek-e vagy sem, láthatatlanul terheiket cserélgetjük, szivárvánnyá felkönnyítjük, sebeiket varrogatjuk össze...
Leonce: Tudom, tudom. Ne haragudj

(hárfák vagy harsona-jel)

Léna: - Egyébként azt mondtad, hogy nem zavar ha nevetnek sőt: élvezed. Te nevettetni akarsz mióta megszülettél. A szomorú családokban mindig van egy gyerek akinek az a dolga hogy...
Leonce: - Elegem van
Léna: . Ne haragudj!
Leonce: - Nem haragszom. Csak hagyj már ezzel az analitikus dumával. Ne akarj te velem terápiázni a francba már.
(hosszú szünet)

Leonce: - Te mindig gazdag búzamező voltál nekem. hogyan tudnék én haragudni rád??
Léna (félre, a Karnak): - Igen. Ezt mondta (szívére teszi a kezét, nagyon örül, Leonce a pózban maradt, ezt nem hallja)
kar 1. - Ezt mondta, tényleg?

(Léna bólint)

kar 1: - Akkor megállapítom, hogy örüljünk.
Kar együtt: - "Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába!"

(Leonce egy sarlót vesz fel)

Léna: - Ezt szimbolikusan kelll érteni.

(Leonce leteszi, lehorgasztott fejjel áll megszégyenülten, egy idő múlva megszólal, mint egy kisgyerek):

Leonce. Akkor csak a köveket vegyük el tőlük, ahogyan eddig?

Léna: - Miért szerinted van másuk a gondjaikon kívül, amit felküldhetnének?

(léggömböket küldenek fel jelzésnek, aztán kisvártatva a köveket is a gömbökre kötik és felküldik. Dolgoznak egy darabig a csomózásokkal. Hátsó falon vetítés, kék ég, gyorsan futó felhőkkel. Fölül ugyanaz a fekete csillagos ég van, mint az elején. )

Léna: - Ütött az óra. Mehetünk aludni
Leonce: - És ez így megy mindennap


Harmadik felvonás második jelenet
(Leonce, Léna, Kar)

(megjelenik egy szivárvány. Léggömbök szállnak fel, Kar tagjai szappanbuborékokat fújnak. Leonce és Léna középen a szivárvány alatt állnak s ugrálnak, hogy elérjék, középre, a hátsó falra gyorsan futó felhők és kék ég van vetítve)

Léna: - Ó milyen jó a szivárványod alatt állni uram!. ezen a kövön kötöttem meg a szövetséget is veled.
Leonce: - Ezen a kövön találkoztunk s kötöttünk szövetséget mi is

Léna: - Ez a kő a mi helyünk, ég és föld találkozási pontja, afféle axis mundi
kar 1: - Ez a botrány köve is

Léna: - Erre a kőre akarom építeni a házamat is veled.
Leonce: - Azért még mindig érzem, hogy nem stimmel valami..
Léna: - Én is. De mire várunk még! Micsoda pogányság ez a részünkről, hogy még mindig bizonytalanok vagyunk. Miért nem vagyunk teljesen a helyünkön?

Leonce: - Arra még várni kell egy kicsit
Léna: - Mikor lesz itt az ideje?
Leonce: - Mi nem tudjuk az időket, várjunk

Léna (félre a Karnak): - És azóta várunk és folytatjuk az egészet.
Kar1: - Helyesen és jól. Mindig készen kell állni a viharra
kar2: - a fényre,
kar3: - a földre,
kar4: - az égre,
kar 5: - a délre
kar 6: - a reggelre,
kar 7. - az álomra,
kar 8: - az ébredésre.
Kar együtt: - Mindig készen és várni Őt.



Az út-vesztő számomra azt az élethelyzetet jelenti, amiben vagyok, annak minden szintjét, rétegét. Olyan, mintha az ember a saját élete középpontjában állna és körülötte a lehetőségek, mint ajtók, ablakok, vagy sínek, pályák elágazási pontjai lennének és rajta áll, hogy melyik úton indul el. Én mint áramlás-hívő a lehetőségekben hiszek, és nem szeretek választani a lehetőségek közül, hanem várok, ráhangolódom és próbálom megérezni, hogy merre nyílik és merre csukódik a tér vagy egy ajtó, ablak, amerre zsákutcák vannak, vagy falakba ütközöm, arra nem érdemes menni, de honnan tudom vagy érezzem meg, hogy mikor merre nyílik a tér?, ráadásul úgy képzelem, mintha ezekhez külön életek vagy személyiségek, jövők és perspektívák tartoznának és én ugrálnék ezek között a vágányok között, meghalva-megszületve újként egy másik élet lehetőségébe, és a legritkább esetben válik mindez integrálttá, folyamattá.

tehát ezek olyan, mintha sínek vagy korongok lennének, amik között ugrálni vagyok kénytelen, néha az egyik világít, mert arra kell mennem, néha hirtelen a másik fénylik föl és én a középpontjában, ahogyan te mondtad termináljában vagyok az egésznek, mert minden szál hozzám fut be és tőlem ágazik szét.

a párhuzamos világok elmélete szerint ugye minden másodpercben döntünk és ez elindít egy utat, egy jövőt, egy perspektívát, egy világ nyílik és az összes többi becsukódik.

szívesebben élek egyszerre több életet, mintha egy pálya, élet, kapcsolat, szerep, életút mellett elköteleződnék, ami bekorlátoz.

emiatt viszont állok az elosztó közepén és nem mozdulok. Mennék, de mivel nem tudom, merre ezért maradok. Nyilván saját magamat blokkolom és a külvilágba vetítem ezt az akadályozottságot. Mert kibújni a körből és megmutatkozni bátorság, kihívás, ezért az én-építés inkább legbelül folyik.

Élettér. Egy szent kört vetek fel pl. liszttel és spirálban saját magam körül forgok, reagálok a körülöttem nyíló-csukódó, felfénylő vagy kialvó fényekre, elindulok és mégsem, elindulok a másik irányba. A spirál előre és visszaforog. Statikus és dinamikus egyszerre.

Ez nemcsak az életépítés területén, de személyiségek szintjén is para, mert minden irány életet, jövőt, személyiséget is meghatároz, ezeket a külső szerepeket egyenként felveszem és leteszem és visszatérek az ‘alapszemélyiség’-hez

Szerelmi szempontból pedig a kapcsolatok között vagyok ugyanígy és maradok egy dinamikus de kimozdíthatatlan állapotában a menyasszonynak, aki visszautasít minden házassági alkut, mert nem szeret elköteleződni, de mégis folyamatosan várja azt, akivel a kör középpontjában játszhatná ezt az egészet. A várakozás dinamikussága a menyasszonyé.

Nekem az út-vesztő most nagyon személyesen valami ilyesmit jelent.

Az hogy technikailag hogyan szeretném nyilván más kérdés és egy következő szint a munkában.

Jó lenne képileg megfogalmazni és átélni ezt a helyzetet, mert talán közelebb jutnék a megoldáshoz.

Akkor lenne igazán sikeres a performansz ha a végén, talán órák vagy napok múlva sikerülne kitörnöm egy irányba, egy valakiként.

Szóval az érdekel, hogy hogyan lehetne megjeleníteni a körém kivetülő szerepeket, amiket néha felveszek és leteszek, mint arcokat. ilyen az anya-szerep, a nő, a kislány, az Árik Zsófi meg a többiek.

Ezeknek van köze nyilván a belőlük nyíló utakhoz és életekhez.
a nehéz mindennek az eredőjében állni.
Nem tudom még hogy ezek a rétegek mik:. korongok és világok, melyekbe kilépek a körből és mintha egy virág szirmai lennének a kör körül vagy egy diagram a földön felrajzolva. ugrálok a világok és szerepek között, mindig visszatalálva középre, vagy ezek körém vagy rám vetített világok – esetleg mindkettő.

vagy ezek kötelek, amik engem erre vagy arra húznak a kapcsolatok szintjén.

Mert ebben is hiszek, hogy valami hálózatba szövött kis egységek vagyunk, és ebben a mátrixban vagy nexusban (a szerveződéselméletben és folyamatfilozófiában ezzel foglalkozom) ennek eleven részei vagyunk, kapcsolatban vagyunk mindennel, a háló legkisebb rezdülése elindít bennünk valamit és viszont

Ez a háló a kapcsolatrendszereinket mutatja, hogy hatunk a környezetünkben lévő csoportok életére és viszont.
Ezek a kötelek egyúttal életek, jövőképek is, amik húznak egy irányba. ezek összeszövött egysége pedig én vagyok

Mindegyik ilyen fonalegység, a hálónak kül. csücskeiben egyúttal ezek a szerepek vagy maszkok vannak, amikben ezek a szerepek kiteljesedhetnének vagy fordítva az a személyiség-szerep ezen az úton elindulva a hálózatnak ezt a részét teljesíti – azt hiszem inkább ez utóbbi stimmel. tehát hogy van a szerep, egy arc vagy maszk és az ilyen szerep ezen az úton elindulva ehhez a világhoz ér, ebben teljesedik ki.

A probléma csak az hogy én az egésznek a közepén állok azaz párhuzamosan akarom és vagyok kénytelen megélni a szerepeket a szertefutó és egymásnak ellentmondó útvonalakat. és ugye ha az egyikben vagyok, nem vagyok a másikban.

Tehát vagy ugrálok a világok között és cserélgetem a szerepeket, mintha egy diagramban sétálnék a virág középpontja és a szirmai között

Vagy mindez eredőjeként középen transzformátorként működöm. Mintha rám lennének kötve diódák, mint EEG-n, vagy CT-n és a hálózat többi része a szirmok tőlem kapnák az energiát, a gyerekek, vagy a szerelmi kapcsolatok, vagy a világbeli munkák az energiámat szívják le, használnak, nyilván fel is töltenek, de a többszörösét követelik.

A családon belül a konfliktusok rajtam vezetődnek le mint villámhárítón, tehát, igazából még rajtam is fut minden keresztül érzelmileg, informatikailag.

Olyan, mint egy ipartelep vagy az idegrendszer felnagyítva axonokkal, neuronokkal. Így képzelem, ( egy kicsit, mint a pszichotechnikumban)

Jó lenne ezt képileg megtalálni és át is élni, mert talán közelebb vinne a megoldáshoz, vagy játék közben ízlelgethetném a lehetőségeket. Minden világ és szerep annyira másmilyen érzés.

Talán akkor lenne sikeres a performance számomra ha a végén sikerülne kitörnöm, választanom valamelyik irányba, valamelyik szerepet, ént és jövő-perspektívát. de az is lehet hogy a megoldás ez a mászkálás az ének és életek között..most inkább ezt érzem igaznak.

Ilyesmi. A védőkört meg a két irányba spirált mondtam, a dinamikus és statikus várakozást, a hezitálást a lehetőségek és ének, életek között.
Azt hogy mindez lehet hogy vetítve van, mármint a világok és szerepek rám vagy körém
az arcok lehetnek maszkok és jó lenne ezt a virágot megcsinálni a térben, a kör középpontjával és a szirmokkal, az azokra vetített világokkal. minden szirom előtt másik maszkot veszek föl és másként viselkedem. ezek a világok konkrétak lennének, nyilván csak úgy lenne értelme, tehát pl. ez az anya a gyerekeivel, a másik a szerető világa, a harmadik a kis karrierista, a negyedik az Árik Zsófi, a negyedik lehetne a bolond lány vagy a kislány, a hülyegyerek a családban. legalább öt sziromvilág és karakter, maszk kellene.

Olyan jó lenne, ha kötelekkel vagy vetített hálózattal még az Ariadné jelleg is bejönne a mítoszból, valami ilyen piros fonál kellene nekem, hogy kitaláljak önmagamból a helyes irányba.

de mi a helyes?, minden relatív és ráadásul párhuzamos…
na befejezem
most már majdnem mindent tudsz rólam, paraszinten.

eddig körökben gondolkoztam. a kör közepe a virág középpontja, ez felülről világított szpot, egy fénykör. viszont a szirmok vagy szintén körök, ekkor meg kellene oldani 5 plussz fényt felülről
vagy sávok, mintha a nap sugarai lennének.
először szerettem volna öt féle vetített világot a szirmokra, de ez bonyolult lenne szerintem öt projektor kicsit luxusnak tűnik a fejem köré, meg perspektivikusan nem is lehetne látni szerintem a lábam alá vetített világokat.
úgyhogy az öt világ öt szín lenne, színes diafóliával, diavetítővel meg tudnánk oldani, ez viszont sávot vagy max háromszöget csinál
ezután elkezdtem gondolkodni a szent geometrián, meg azon, hogy nem mindegy hogy pentagrammát rak ki az ember vagy pl egy Dávid-csillagot.
a kör középpontja biztos, a világok körülötte többféle mintázatban is megjelenhetnek.

ma ezeken gondolkodtam.
meg azon hogy nem biztos, hogy konkrét maszkokat használnék (persze azt is lehetne)
de az is lehetne hogy mindegyik olyan lenne mint egy pantomimes mimika. ezeket az arckifejezéseket úgy lehetne felvenni és megtartani, illetve egy a szerephez megfelelő mozgássort felvenni az adott világok útjain, mintha kívülről rám ragadna és utána velem lenne, nem tudnám levenni és eggyé válnék vele. tehát a világokhoz különböző viselkedés és meghatározott mozgás tartozna, ami az egyes karaktereket elkülönítené.

középre érve pedig az alapszemélyiségben lehullik rólam minden ál.arckifejezés és felvett mozgás, póz.

ha használnék vetítést akkor az a hálózat lenne ami olyan lenne, mint egy méhkas vagy pókháló vagy axonok és dendritek az idegrendszerben. ez viszont az egész sziromtérben látszana. a világok az idegvégződések csúcsai.különböző színekben.

na. a kötelekkel vagyok bajban. annak örülnék ha a fejemre applikálnék egy EEG vagy CT-méréshez hasonló műszert, azaz kilógnának a fejemből zsinórok egy átlátszó félmaszkból vagy mi, ezek az idegvégződések aztán kapcsolatban volnának a kötelekkel vagy kábelekkel az idegvégződések szirmain.
lehetne a szívemre, a hasamra is erősíteni ilyeneket. ezt én mozgásterápiában figyelem energiaáramlások szintjén. ezek a láthatatlan érzelemből szőtt fonalak kötnek össze bennünket, ezen keresztül érezzük egymást és a rendszert. olyan szép lenne ezt megjeleníteni, kábelekkel, vetítéssel, azt hogy minden összefügg mindennel, etc..etc.. és hogy érzékeny egyensúly van.
csak azt nem tudom, hogy hova rögzítsem ezeket a huzalokat. a világok sarkaira,vagy hogyan képzeljem el. mivel nem számolok öt másik játékossal aki a világokon keresztül velem tart kapcsolatot. ha egyedül szeretném megoldani, akkor ezeket rögzíteni kell, de szeretnék dinamikát vinni bele ugyanakkor. olyan mintha a köteleken keresztül húznának, feszítenének vagy én szeretnék valakit, valamit magamhoz kötni. tehát ‘dinamikus’ kötelek kellenének valahogyan rögzítve. ezért sem mindegy hogy milyen a szirmok formája és hogyan rajzolja ki a fény

a kapcsolódást a kötelek biztosítják azt hiszem., viszont ezt a szintjét technikailag még nem látom pontosan az ügynek.

táncterápiás csoporton is dolgoztam a témával egy kicsit, annyi tanulság volt, hogy koncentráljak a centrum és a perifériák, szirmok viszonyára, és hogy próbáljak mindent integrálni középre. tehát nemcsak az számít, hogy mi pulzál kifelé ebből a napból, hanem az is hogy a sugarak hogyan vonatkoznak a középpontra, mert azok kivetülései.
mindegyik sziromvilág egy tükör, egy mozdulat, és ezek együtt alkotják az egészet. igazából mindegyikkel azonosítani kellene magam illetve úgy kellene középső önmagamból kilépni, hogy hordozom az összes tükör lehetőségét.

maradnak a színes szirmok-sávok, a középső szpot meg a fonalak rám rögzítettsége. illetve mindezek viszonya

na. továbblépés:na továbblépés.

legyen tervrajz: 1.15 m a közepe, 1.4 méter a szirmai, tehát kb. 4 m szer 4 m lesz az egész

kapok fekete anyagot julikától
fehér anyagot kimosni, beszegni, összevarrni virággá, hogy így elnyelje, meg jól adja vissza a fényt.
az öt szín dia megvan, de a diavetítő hibádzik még - lehet hogy másként kell a színes fényt megoldani

arra gondolta,m, hogy lehetne színes vizet felszívni a csövekbe!

gömböket kasírozni, selyempapírral, sütőpapírral vagy gézzel.
ezekBEN lesznek rögzítve a fények és ezek lesznek a szirmok túlsó sarkainál szimbolizálva a világok lakóit, pl. Peti nagy kék gömb, macsi kisebb piros, lányok még kisebb ikerkicsik, a munkák kockák..
ezek vannak a szirmok végeinél és ezekben van rögzítve a fény, akár egy diavetítő.. vagy valami led, kínai.

színes lámpát megoldani
gézt venni 28-án, gömböket seccperc bekasírozni, levenni két felé szedni, beletenni a fényt: 1 nap
amilyen színű a gömb fénye olyan színű festék legyen felszívva abba a csőbe ami abba csatlakozik

megoldani a gömbökbe a csövek csatlakozását.
megoldani a ruhába a csövek csatlakozását, levehetősen, stabilan.

ha benne lesz a fény a gömbökben remélem nem fognak elmozdulni a mozgásommal.

www.ariadnae.wordpress.com
www.harmadikhang.freeblog.hu

tervrajzot feltölteni! Megrajzolva, lefényképezve, feltölteni mondjuk holnap napközben a kis szöveggel együtt
Bejegyezte: ArikZsofia dátum: 17:57 0 megjegyzés
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)